Görbetükör

2008-12-17 18:12

Görbetükör mutatása életünket megkeserítő visszásságoknak, hátha úgy könnyebb elviselni.


Szerző Üzenet
Civilke 2010-03-16 23:51   
  HOFI-idézetek,
melyek nem vesztették aktualitásukat,
sőt... most nagyon is időszerűek!
(Ma több témája lenne, mint anno.)


--------------------------------------------------------------------------------

A lét határozza meg a tudatot.
Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...

Én vagyok a magyar népgazdaság.
Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.

Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk
(szab-tara-raram... -hatjuk!).

Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.

Tudom ám,
az M-nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!

A korrupció az,
amiből mi kimaradunk.

A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.

A fociban az a lényeg,
hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad.
Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik -
megfullad.

Super channel,
Sky channel, felejtsen el...

Magyarországon
az egy főre jutó bunkók száma: kettő.

Az élet olyan, mint a motor.
Be kell rúgni, másként nem megy.

A világon az emberi ész
van a legjobban szétosztva.
Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.

Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
Civilke 2009-12-18 17:33   
  Elfogtam egy levelet!

Egy somogyi kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigány család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.
Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek!
Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban!
- Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek?
- Hát... 30-40.000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezres, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.
A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből.
A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől.
vendég 2009-09-27 13:51   
  Vendéglátás magyar módra! :(((

Svéd vendégeim voltak, szám szerint hatan. Mielőtt azt hinné valaki, hogy a dúsgazdagok közül valók voltak, gyorsan közlöm: egyszerű városlakó, középosztálybeli emberekről van szó. Balatonfüreden töltöttünk ebben a gyönyörű szeptemberi napsütésben néhány napot Esténként vacsorázni mentünk, így tértünk be egy hajóállomással szemben levő, nem a közvetlen parti, hanem a szabadtéri szinpad mellett található vendéglőbe. Mivel gyerekek is voltak a vendégek közt, a bor és a sör mellé rendeltek 2 kancsó sima csapvizet is jéggel. Jégkocka nem volt a vízben, de szomjúság az igen, így hamar elfogyott a víz. A végén jött a számla. Vendégeim alapos emberek voltak, mindig átnézték a kapott számlát. Most is ez történt. Meglepődve látták, hogy a síma csapvízért 200-200 Ft számoltak föl. (Síma vízért sehol nem kértek pénzt!)Hívtam a főnököt, és megkérdeztem, miért került egy kancsó sima víz, - amibe ugye elfelejtettek jégkockát rakni - 200 Ft-ba?
A válasz elgondoltató volt:
- azért, mert nyáron a vendégek többsége síma vizet kért és ivott, bort nem, és ezt a rossz szokást akarták kiküszöbölni, és balra el. Ha én lettem volna a helyében, nagyvonalúan kihúztam volna ezt a 400 Ft-os tételt a 17000 Ft-os számlából. Namár most, ha vendégeim pár év múlva ismét idelátogatnának, az biztos, hogy elkerülik nagy ívben ezt a vendéglőt. És azok is, akiknek elmesélik, milyen tapasztalatokat szereztek Magyarországon. Kell ez nekünk most?

Fővárosunk megismerése keretében eljutottunk a Bazilikához is. Körülcsodáltuk, de be már nem mentünk, mert a hosszú járkálás közben bizony megéheztünk. Értehtő, hogy ilyen exponált helyen az árak magasabbak, ezért amikor betértünk a Bob vendéglőbe, csak egy menüt rendeltünk. Nincs, elfogyott, hangzott a válasz. De az étlapon az áll, hogy menüt 12 és 16 óra között lehet rendelni, és most még csak délután kettő óra van. A pincér zavartan vonogatta a vállát, nem tudott választ adni a kérdésre. De én tudom! Így akarják a drágább ételeket eladni. Hasonlóképen jártunk a vele szemben levő vendéglőben is. Jó ez így?

Közel volt a Metró, felültünk rá, és csakhamar a Mammut bevásárló központ harmadik emeleten, a lifttel szemben levő önkiszolgáló étteremben kötöttünk ki. Nagy a választék, udvarias a kiszolgálás, csak a zene... Olyan hangosan ömlött a tánczene a hangszórókból, hogy nem lehetett beszélgetni az asztalnál. Megkértem a pénztáros nőt, vegye már le egy kicsit a hangerőt. Nagy nehezen, de intézkedett, normálisan szólt a muzsika. 5 percig. Mert jött valamelyik felszolgáló kedvenc száma, ismét bömbölni kezdett a zene. Ránéztem a barátomra, láttam, hogy legyintett egyet. Hagyjad, holnap úgy is elutazunk.

A statisztikák szerint a külföldről érkező túristák száma idén jelentősen csökkent. Vajon a fenti esetek elősegítik a javulást?
imrejozsa 2009-06-04 17:10   
  görbe lele
Civilke 2009-04-09 01:05   
  Elfogtam egy levelet!

Kedves Konrád Judit és Rimné Zsíros Melinda!

Mindig is sejtettem, hogy a Fundamenta egy utolsó féreg kóceráj, de most már teljességgel meg is bizonyosodhattam erről. Végtelennek tűnik a folyamat, amelynek során visszakaphatom a saját pénzemet, melyet befizettem önöknek, és amit önök a szerződésem februári lejárta óta önkényesen használnak.
Hitelt is igényeltem, melyhez immáron a harmadik paksaméta iratot vagyok kénytelen benyújtani, melyben eddig a dédnagyanyám vércsoportján kívül a magam és családom összes paraméterét közöltem önökkel. Ráadásul önök gondoltak egy merészet, és egy közjegyző által elkészítendő irattal még kivesznek 10-15 ezer forintot a zsebemből (mellékelten küldöm az erről szóló számlát, melynek összegét szíveskedjenek átutalni a bankszámlámra). Mire fel? Biztosítéknak nem elég a jelzálog?
Családtagom szintén igényelt önöktől hitelt, amelyhez röpke fél év után hozzá is jutott, ám tőlük érdekes módon nem kérték ezt az olcsónak nem nevezhető iratocskát, pedig az ő hitelösszegük magasabb volt, az egyéb biztosítékok és körülmények pedig megegyeztek a mostaniakkal. Erről az egész tortúráról ifjúkorom egyik klasszikusa jut eszembe, amikor Jürgen Morgen NDK-s vasutasnak levágja a vonat mindkét kezét és mindkét lábát, mire ő felkiált: HÁT A FASZOM NEM KÉNE?
Biztonság kedvéért ezen levelemhez mellékelem vér-, nyál-, vizelet- és spermamintámat (megtalálják a papíron), megelőzve erre vonatkozó kérésüket, amivel tovább késleltetnék a pénzem visszautalását.
Szívből kívánom, hogy aktatologatás közben dőljön önökre az egész irattár, esetleg szüljenek sünt.
Üdvözlettel:
Belencsák Ferenc


U.I.: Biztosak lehetnek benne, hogy akit csak tudok, le fogok beszélni
rozi 2009-04-08 21:54   
  Ez az eset sajnálatos. Az embernek az az érzése, hogy egyes munkakörökben dolgozók, olykor nem tudják, hogy mikor mi is a teendőjük, dolguk, esetleg kötelességük. Szerintem az információ áramlással van a baj, na meg a munkahelyi vezetők hozzá nem értésével.
Civilke 2009-01-29 13:36   
  Gyógytúrizmus Magyarországon

Legkedvesebb barátommal első elemibe hozott össze a jósorsom. Bár ezután útjaink elváltak, barátságunk töretlenül mind a mai napig tart. 190 cm magassága, jó felépítése, nem utolsó sorban a Margitszigethez közeli lakásuk következtében nem véletlen, hogy egész fiatalon kajakozni kezdett. Több országos bajnokságot nyert egyes- és kettes kajakban. De jött 1956 és ez nagy változást hozott az életében. A menekülthullám elkapta őt is, és 1957 óta Svédországban él, svéd állampolgár lett. Fél életét tengeren töltötte, mert egy nagy komphajón dolgozott, mint játékterem vezető. Jó humorával, kedvességével mindenkit meghódított, enyhítette számukra a ruletten, vagy Black Jacken elveszített pénzük okozta elkeseredésüket.
1964-óta –akkor kapott engedélyt először, hogy hazajöhessen- szinte minden évben találkoztunk, -nálunk töltött nyaranta 1-2 hetet. Az utóbbi években azonban megritkultak ezek a látogatások, barátom új szórakozást talált ki magának, gyűjtögetni kezdte az infarktusokat. Jelenleg a harmadiknál tart, -más ember már rég földobta volna a talpát- erős szervezete –hála az ifjúkori sportszerű életnek- eddig győzedelmesen tudott ellenállni a halálthozó támadásnak. Itt megjegyezném az infarktus is segítséget kapott. A 190 cm-es magasságához az idők folyamán egy 100 cm nagyságú szélesség párosult, és ha boxoló lett volna, 130 kg-jával csak a nehézsúlyban indulhatna. Ilyen háttérrel érkezett tavaly – kihasználva a „fapados” járatok kedvező árfekvését- egy 10 napos látogatásra hozzám. Hogy ne legyen benne félsz, megnyugtattam: ha valami baj történne, a Telkiben levő „amerikai” kórházban a legkorszerűbb műszerek, és a legkiválóbb orvosteam-ek várják, -ezt tapasztalatból tudom. Olyan biztosítása volt neki, hogy megengedhette volna magának ezt a luxust.
Az hazautazása előtti napon -rendőri szóhasználat szerint- hajnali 1/2 4 óra magasságában felébresztett. Ott állt felöltözve, sápadtan, és alig hallhatóan mondta: „Öregem, nagyon rosszul vagyok, szédülök, kalapál a szívem, gyomortájéki nyomást érzek, szólj a mentőknek, hogy vigyenek Telkibe”. Ahogy számba vettem az adatokat, beugrott: Atya Úristen! Ezek a tünetek az infarktus jellemzői. Nem volt nehéz ezt kitalálnom, mert elég széles skálán mozgó kórházi tapasztalatokkal rendelkezem, (Rejtő Jenő szavaival élve: „Itt már orvost is öltek”). Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, -tudtam, itt az időnek életbevágó fontossága van!
És ezzel megkezdődött egy turista gyógyítása, vagy a mai szóhasználat szerint a magyar gyógytúrizmus.
Telefon:104
- Kérek egy mentőautót, sürgősen a Telki Kórházba kellene vinni egy rosszul lett embert.
- Tessék a Telki Kórházat hívni, nekik külön mentőautójuk van! Elő a telefonkönyvet, nem mai gyerek az sem, 3 éve megállt benne már az idő, de megvan a szám, tárcsázok.
- Géphang: A hívott számon előfizető nem található! No de miért van a technika? Számítógépet beindítjuk, kereső, Google bácsi kérem, tudna valamit mondani a Telki Kórházról? Ő ne tudott volna? Pár másodperc, és a kórháznak már nem volt semmi titka előttem. Így a telefonszáma sem! Tárcsázás, kijelez, erotikus fűtöttségű női hang: - A hívott szám megváltozott, az új szám ennyi és ennyi. És nem bízva bennem, hogy kellően beindultam, fülembe búgta a szöveget angolul is. De tévedett, hívtam a megadott számot
Kicseng, majd fülszaggató, recsegő síphang adja a tudtomra, nem engem vártak, hanem egy faxot. Elgondolkoztam: milyen igazuk van, hogy nem veszi fel a telefont senki. Ilyen korán még a legtöbb betegség az igazak álmát alussza! Barátom, aki eddig mellettem állt, kezdte kapizsgálni, nálunk csak élni nehéz, sokkal egyszerűbb meghalni. A meghalást nem akarta nálam megélni, ezért úgy döntött lemegy a kapu elé, és ha még is jönne valamilyen mentő, ne kelljen nekik 130 kg-ot lecipelni. Keserű tapasztalatokat szerzett, amikor a hajón egyszer rosszul lett, és nem tudták a kabinjából kicibálni. Hiába mondtam neki, a magyar mentősök kettesével járnak, erősek, felkészültek, a 130 kg náluk a kezdősúly. Hajthatatlan volt, a korlátba támaszkodva megindult a másodikról lefelé. Én két lépéssel előtte haladtam a homokzsák szerepét fölvállalva; hogy ha esik, ne a lépcsőbe verje be a fejét. A kertkapuba nekitámasztottam a kerítésoszlopnak, -leülni nem akart, azt mondta, akkor elájul- és kettesével szedve a lépcsőfokokat visszaszaladtam a lakásba, folytatni a telefonálást, mert mint már említettem az infarktusos betegnél fontos, hogy minél előbb a szakorvos kezébe kerüljön, bár ez a szándékom beteljesülése egyre távolibbnak tűnt. Újból tárcsázom a 104-et. Kicsit lihegve, -bár 5 perc alatt teljesítem a 100 m-t- a második emelet az mégis csak két emelet- már ismerősként üdvözlöm a jelentkező ügyeletest; - Nem sikerült a telki kaland, kérem küldjön egy mentőautót és szállítsák be a beteget a közelünkbe levő Szent ranggal kitüntetett nagy kórház szívbetegségre szakosodott belosztályára –adtam elő neki a pillanatnyi tényállást, és a kérésemet. - Azt nem lehet, előbb meg kell vizsgálni az ügyeletbe levő éjszakás orvosnak! volt a válasz. Magamban igazat adtam neki, a mentő az nem taxi, nem oda visz, ahová rendelem, az úticélt egy orvosnak kell meghatározni, mert ezek a balga mentősök még képesek egy rehabilitációs szanatóriumba vinni a beteget.
- Jó, jó! –válaszoltam. Akkor siessenek, mert mégis csak egy külföldiről van szó.
Egy pillanatra megfagyott a levegő! És nem kellett sokáig várni az okra: külföldi
- személyt csak a fő-fő -ügyeletben levő- orvos utalhat be a kórházba. Adok egy
telefonszámot, azon tessék megkeresni, és előadni neki a problémát. Megköszöntem, és hívtam a számot. A szöveg ismerősen csengett a fülembe: „A hívott számon előfizető nem található!” Még egy próba, az eredmény ugyan az. Kétségbeesve megint hívtam a 104 alatt található hangot. Nem tudom a megadott számot fölhívni panaszkodtam neki.
- Jószándékú ember volt, vagy nem akarta, hogy állandó telefonálásommal esetleg
megakadályozzam egy hazai, magyar beteg életének a megmentését, emígyen szólt:
- Fölhívja ő a fő-főt és előadja a problémámat. 5 perc múlva hívjam vissza, és ő majd elmondja, mit végzett az ügyeletessel. -Így is történt, és nagyon megkönnyebbültem, amikor tudomásomra hozta: jön az autó.- Gyorsan összeszedtem néhány szükségesnek vélt holmit, útlevelet, villanyborotvát, fogkefét, és csatlakoztam az utcán már a kerítés kőperemén üldögélő barátomhoz. Dicséretére legyen mondva a szolgálatnak, 10 perc múlva ott volt az autó, természetesen nem a mentőautó, hanem egy 5 ajtós személygépkocsi.
Fölpattant az ajtaja, és egy középkorú fehérköpenyes doktornő, és egy magas, mentős-munkaruhában feszítő, örző-védő kinézetű, szerszámosládának tűnő valamit cipelő férfi szállt ki az autóból. Ismerkedésünk az újonnan érkezetekkel nem indult valami jól. A doktornő azonnal kikelt magából –jogosan-. Hogyan csináljak itt az utcán EKG-t?
De ha már ott volt, meghallgatta a szívhangokat, megmérte a 200 körül tétovázó vérnyomást, megtapogatta a hasat. Az eredmény láthatólag megnyugtatta, megállapíthatta, hogy nem egy hipochonderrel áll szembe, és nem okoz nagy kárt avval, ha mentőt hív –neki szabad- és beviteti az előzőekben már említett, bibliából jól ismert szent előnevű személyről elnevezett kórház egyik belosztályára. A kormányzat egészségügyi reformjainak csődjét jellemezte, hogy a hálapénzt kiváltani szándékozott vizitdíj többszörösét meghaladó összeget tartalmazó -köszönetként átadott- borítékot a doktornő szemrebbenés nélkül zsebrevágta. Nem mondta, köszönöm, nem kérem, nekem bőven elég a 300 Ft. Barátomnak szerencséje volt, egy 4 ágyas szobába került, ahol azon nyomban, lelkiismeretesen megvizsgálta az ügyeletes orvos, majd megkérdezte; milyen orvosságokat szed, és van e nála saját készlet. Örömmel nyugtázták az igenlő választ: nagy könnyebbség, hogy nem nekik kell, a gyógyszereket beszerezni. Ezek után barátom megkérdezte: -Mikor hozzák a pizsamát? Mondtam neki:
- Soha, itt te hozod a pizsamádat, a WC papírt, a tisztálkodó eszközöket, a törülközőt, étkezéshez a kést, villát, kanalat és poharat. Közlésem láthatóan megnövelte benne a minél előbb meggyógyulni, és innen szabadulni szándékot. Szerencsére rosszullétét a nagy meleg, a magas vérnyomás, és a cukorbetegsége okozta. Így nem volt akadálya annak, hogy másnap a kórházból egyenesen a repülőtérre szállítsam, és föltegyem repülőgépére.
Hazaérkezése után hamar rendbejött. De kalandját azóta sem tudja megemészteni. Minden utazni vágyó svéd ismerősét le akar beszélni arról, hogy Magyarországot is meglátogassák.. De azok még is csak eljönnek. Mert amikor arról beszél, hogy itt olyan állapotok vannak, hogy az ágyon és az épületen kívül mindenről a betegnek kell gondoskodni, nem hiszik el, azt gondolják megint tréfál, és egy jót nevetnek rajta. Elképzelhetetlennek tartják, hogy a mai Európánkban ilyen nomád állapotok is léteznek.

Civilke
vendég 2008-12-24 15:39   
  Ezzel a megoldással én is eggyetértek, necsak a hasznát, a veszteségét is viseljék az általuk hőn szeretett vasútnak.
vendég 2008-12-24 15:36   
 
Civilke írta:

Most találtam az Interneten:

Meg van a megoldás, a karácsonyi ünnepeket beárnyékoló vasutas-sztrájkra:


Tisztelt Vasutas Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az ön által benyújtott igényeket, és ezúton
szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk. Ezek
alapján ön a következo juttatásban és béremelésben részesül:
- Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt eladásával
kapcsolatosan
- 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenoleg

Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevoszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tökeveszteséget állapított meg. Mivel ön társaságunk régi és
megbecsült dolgozója, így ebben az idoszakban már nálunk dolgozott.
Ezért szeretnénk, ha ebbol a veszteségbol is olyan mértékben részesülhetne,mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebbol
adódóan a következo fizetési kötelezettsége keletkezett:
- Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tokevesztesége után

Új egyenlege ennek megfeleloen 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2009. március 1-éig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfeleloen részletfizetési
konstrukciót dolgozott ki ön számára, melynek során a fizetésébol havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törlesztheto a következo 100 hónapban. Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

További jó munkát kívánunk!

Civilke

Civilke 2008-12-20 23:11   
 
Most találtam az Interneten:

Meg van a megoldás, a karácsonyi ünnepeket beárnyékoló vasutas-sztrájkra:


Tisztelt Vasutas Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az ön által benyújtott igényeket, és ezúton
szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk. Ezek
alapján ön a következo juttatásban és béremelésben részesül:
- Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt eladásával
kapcsolatosan
- 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenoleg

Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevoszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tökeveszteséget állapított meg. Mivel ön társaságunk régi és
megbecsült dolgozója, így ebben az idoszakban már nálunk dolgozott.
Ezért szeretnénk, ha ebbol a veszteségbol is olyan mértékben részesülhetne,mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebbol
adódóan a következo fizetési kötelezettsége keletkezett:
- Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tokevesztesége után

Új egyenlege ennek megfeleloen 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2009. március 1-éig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfeleloen részletfizetési
konstrukciót dolgozott ki ön számára, melynek során a fizetésébol havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törlesztheto a következo 100 hónapban. Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

További jó munkát kívánunk!

Civilke
Civilke 2008-12-18 15:45   
  Szélesszárnyú Internet

Sok-sok barátot szereztem az Internetezés közben. Közülük sokat sohase láttam. Még is valami közeli, majdnem családias hangvételűek lettek ezek az írásos, vagy hangos (Web-telefonos) találkozások a „hálón”. Ezt a folyamatot szakította meg a rendszeres, nyári 2-3 hetes nyaralásunk, kis balatoni vityillónkban. Az olyan Internet-függőkben, mint amilyen én is vagyok, ez komoly elvonási tüneteket (depresszió, ingerlékenység, étvágytalanság) okozott. Ezért kérvényt adtam be a családi gazdasági minisztériumhoz, hogy a rendkívüli esetekre – például javíthatatlanul elromlott háztartási gép pótlására, beázásra, lakás-ház felújítására- elkülönített-keretből kaphassak egy laptopot. Ez az óhajom –némi EU-s támogatást is igénybe véve- tavaly a koratavaszi születésnapom alkalmából rendezett ünnepség keretében teljesülést nyert. Most már csak az Internet-kapcsolat hiányzott. Először helyben érdeklődtem, nem szándékozik-e valamelyik kábeltelevíziós társaság idejekorán piacot szerezni azon szűz területen, ahol a vityillónk is van. Megtudtam, hogy már megindult a „gyarmatosítás” és két utcával arrébb levő főúton már ott vannak, de hogy el is érjenek még a nyáron hozzánk, annak annyi az esélye, mint amennyi eséllyel a Második Világháborúban a varsói felkelők várták a közelben levő szovjet csapatok segítségét.

Ezután körülnéztem az internetes hirdetések közt, és találtam is egy kedvező árfekvésű ajánlatot. Mint tapasztalt szörföző, hamar a cég partjainál vetettem horgonyt, de a kikötéshez ki kellett tölteni egy adatlapot. Kaptam egy jelszót , amit leírtam magamnak és odatettem a PC-m mellett magasodó különböző jelszavakat tartalmazó cetlik tetejére. Lassan annyi lesz, hogy egy kis füzetben ki lehetne adni őket a sejtelmes „Jelszavaim” címmel. Ezután egy rövid megbeszélés keretében kiderült, hogy telefon nélkül nem megy a dolog, szereltessek föl egyet, mert azt ők nem tudnak biztosítani..

Ááááá ez semmi, gondoltam magamban! A mai műszakilag fejlett világban, amikor a holdraszállás problémája meg van oldva, csodálatos lopakodó repülőgépek őrzik az USA légterét, és több mint 200km/óra sebességgel száguldó a vonatok szállítják az utasokat, ez nem jelenthet problémát. Különben is, nem az átkosban élünk, ahol jó esetben 10 évi várakozás után kaphatott az ember egy vonalat, de lehet, hogy az is csak „iker” volt, ahol ha az iker beszélgetett, nálunk nem működött a telefon. Esetemben azonban biztató volt, hogy a kb. 200m hosszú utcánk mindkét végén volt elosztódoboz, és az egyik 25m-re volt a vityillónktól. Azonnal írtam egy megrendelést a –nehogy reklám legye, nem az igazi nevét írom le, nevezzük röviden csak Tibláb-nak- és vártam a visszaigazolást. No ez nem tartott sokáig, 3 nap múlva felhívott a Tibláb Emeséje, és kérésére bediktáltam néhány száz adatot neki, mire ő azt mondta, majd értesítenek, és mert jó fiú voltam, kaptam tőle egy bűvös –(nem telefon)- számot, amit a homlokomra erősíthetek, és rövid számháború után, -ha leolvastam a hivatalt őrző személyzet számát, csodák-csodája bejuthatok Ózhoz, és érdeklődhetek az igénylésem állapotáról. Majd még hozzáfűzte, ha nem akarom a (szám)háborút a céggel, telefonon is bejelentkezhetek, feltéve, ha szeretem Mozart „Kis éji zene” című művének bevezető első három taktusát, amit másfél órán keresztül kell hallgatni, mert ennyi az optimális idő, amíg az illetékes előadó végre bejelentkezik, és hatfül között (mert a beszélgetésünket rögzítik) megkérdezhetem: Hogy van, hogy van? –a telefonigénylésem ügye!

Ezután három hét telt el, az április végi szellők a meleg nyár ígéretét hordozták. Bár nagy tartalékkal rendelkezem belőle, a türelmem lassan fogyni kezdett. Így történhetett meg, hogy amikor az utam egy ponT helyőrség előtt vezetett el, hirtelen gondolattal becsúsztam a bejáraton és az azt őrző egyenruhás mellett sikerült egy sorszámhoz jutni, ami a továbbiakban diplomáciai sérthetetlenséget biztosított nekem. Most már nyugodtan körülnézhettem, és a siker feletti örömöm hirtelen a múlté lett. Körülbelül annyi ember nyüzsgött a teremben, mint amennyi a Moszkva téren szokott állni az ingyenkonyha előtt, déltájban. Itt nem volt zene, de ülőhely sem, amin az ember átvészelhette volna azt a szokásos másfél órát, amíg sorra kerül. Ezt a holtidőt az ember itt sem tudja elkerülni.

Várakozás közben alkalmam volt elgondolkozni az élet furcsa dolgain. Ilyen például az idő múlása. Amíg fiatal az ember az idő vánszorogni látszik. Például nem akar a tanév vége eljönni, de még egy matematika óra is végtelen hosszúnak tűnhet. Aztán ahogy öregszünk:

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg! „

Berzsenyi Dániel ( A közelítő tél)

De akár öreg, akár fiatal az ember, ez a várakozási idő mindenki számára egyformán ólomlábakon jár. Ezt csak egy jó, beszélgető partner, egy jó könyv, vagy egy fülhallgatós MP4-es lejátszó mérsékelheti. Nekem sajnos egyik sem volt, így az maradt nekem, hogy vérbeli tombolajátkosként várjam a sorszámom megjelenését a falra szerelt kijelzőn. Na végül ez is bekövetkezett, és csakhamar szembe találtam magam, az egy kicsit megfáradt arcú, középkorú ügyintézőnővel. Jónapot! -köszöntem neki A születendő telefoncsemetém iránt érdeklődnék! A jelszót! A jelszót kérem -mondta! Haha! Nem fogsz ki rajtam kedves! Úgy őriztem ezt a noteszomba, mint kezdő pincér a kézelőjére írt megrendelést a bal 2 asztalról. Magyarázat nélkül tudta, hol kell érdeklődni, és ami nekem hosszú percekbe tellett, -elérni az ügyintézőt, az neki 1 percébe került. Rövid telefonálás után, miközben egyszer igenlően, egyszer tagadólag rázta a fejét, letette a kagylót, hozzám fordult és mondá, mintegy a gondolataimba olvasva: Az Ön telefonigénylése az idő tűnő szárnya körül lebeg! A Tibláb nem vállal vezetékes telefon telepítést, az ön telkére, csak vezeték nélkülit. Már pedig olyan már volt nekem ott, és az nem csak hogy internetezésre, de még telefonálásra se volt jó. Ezt maga a Tibláb is elismerte, mert engedményt adott az alapdíjból. Félhangosan így keseregtem magamban: Minek vettem azt a laptopot, ha nem tudom használni internetezésre. Az ügyintézőnőnek jó volt a hallása, mert rögtön lecsapott rá! Van kártyaolvasó a laptopjában? Van, válaszoltam. Jaj de jó, mondta felvidámodva, akkor fogadjam el a társcég, a Téboly mostani kedvezményes ajánlatát, aki -ha most szőrcsuhát öltök és leborulok előtte, és megcsókolva a poros cipőjét megígérem, hogy 1 évre hűséges alattvalója leszek, akkor 1 Talentum helyett csak fél talentumot kell fizetnem egy fél évig
Így ráfanyalodtam egy PCMCIÁ-s, SIM kártyás (olyan mint egy mobiltelefon-kártya) internetes kapcsolatra. A laptopom oldalán van egy olyan postaláda-bedobó szerű nyílás, ahová ezt a kis bélyegnagyságú kártyát egy cigarettatárca formájú dobozka védő szárnyai alatt be lehet dugni.
Nos hamarosan rá kellett jönnöm: ez a kapcsolódási forma lassú, méregdrága, megbízhatatlan, -igaz magyar. Így nem is csodálkoztam rajta, hogy amikor 4 napi fővárosi tartózkodás után vidékre helyeztem, rögtön sztrájkba lépett, és megtagadott minden kapcsolatfelvételt a külvilággal. Mivel a szervíztársaság közreműködésével mobiltelefonon lefolytatott 32 perces "egyeztető" tárgyalás sem tudta megoldani a kritikus helyzetet, elkeseredtem. Rá kellett jönnöm, hogy a mai globalizált világunkban nem csak kishazám, hanem én is tudok veszteséges vállalkozásba bonyolódni.
Azért nem adtam föl. Néha, csendes, holdfényes éjszakákon sikerült a kapcsolatot létrehozni. Ha szerencsém volt, még a kedvenc Origó WEB-helyemet is meg tudtam idézni, némi asztaltáncoltatás után, de aztán slussz! Levelezésről, csetelésről szó se lehetett. Még ez a ritkán megfogott kapcsolat is erőlködött, néha hosszú percekre elment pihenni. Így, amikor a ½ év letelt, azonnal lefokoztam az Internet-kapcsolatomat a legalsó szintre, és epekedve vártam 2008 április 26.-át, ugyan is ez volt az a dátum, amikor végre megszabadulhattam az engem sújtó átoktól. Korábban szó se lehetett menekülésről, minden ilyen próbálkozást, súlyos szankciók követtek volna; úgymint tejes vagyonelkobzás, a közügyektől való eltiltás stb. stb. A szabadulás vágya indított arra, hogy április közepén ismét fölkeressem a ponT-ot, és most egy férfi alkalmazottat megkérjek, ugyan lenne már szíves elintézni, hogy 26.-ával fölbontottnak tekinthessem a házasságunkat. Bár ne tettem volna! A következő pillanatban megelevenedett, és 3D-s változatúvá lett a kétdimenziós, gyermekek számára alkotott Képes Biblia azon jelenete, amikor az Úr kiűzi a Paradicsomból az első emberpárt. Mondanom se kell, hogy Ádámot én alakítottam ebben a színben. Skandalum! Mondta olyan hangosan, hogy minden szempár felénk fordult. Hogyan születhetett ilyen eretnek gondolat egy halandó fejében, hogy előre szeretné elintézni a két hét múlva esedékes felmondását! Mars ki! Követve a bütykös mutatóujjával megjelölt irányt, szégyenemben elpirulva, két dimenziós állapotot fölvéve, kicsúsztam a bejárati ajtó küszöbje alatt.
De eljött április 26.-a és én összeszedve az összes szóbajöhető számlát, iratot, jelszavakat, leírásokat, a biztos győzelem tudatában ott állhattam egy harmadik ügyintéző előtt. Mikor előadtam, hogy mi járatba vagyok, láttam, hogy szemében egy pillanatra fölvillant a harcra készülők elszánt pillantása. Az ügyiratszámot kérem! Adtam. A Téboly adta jelszót kérem! Adtam. A készülék jelszavát kérem! Adtam. A szerződést kérem, adtam, és láttam, hogy harcrakész pillantása megenyhült. Miért akarja megszüntetni kedves idegen a szerződést? –kérdezte. Elmondtam neki! Mert közben rájöttem, hogy bár az Internetet elérhető települések fölsorolása közt szerepel az én üdülőhelyem is, de itt olyan gyenge a térerő, hogy a mobiltelefonommal is ki kell menni a szabadba, ha telefonálni akarok. Hát akkor mit várjak el egy laptoptól, amiben ugyan olyan kártya van, mint a mobiltelefonban? Egy pillanat türelem, mindjárt bejelentjük a központba. Miközben telefonált, láttam, hogy arckifejezése megváltozott. A számítógép még nem dolgozta fel az adatokat, mondta ridegen, holnap tessék visszajönni! A helyiségben egy nagy körbefutó pult volt, és mögötte foglaltak helyet az ügyintézők. Ez a tény megakadályozta, hogy ráborítsam az ügyintézőre. Különben is a számítógépre kellett volna. Másnap aztán a formaságok elintézése után örömteli pillanatok következtek, az ügyintéző széttépte a kártyát, hogy más ne tudjon visszaélni vele. Én tudtam, evvel csak „odahalni” lehet, -a méregtől!
Ezután az incidens után megoldódott a probléma, a kábeltelevíziósok elérték a vityilló utcájára merőleges főutcát. Telefonon megrendelhettem a szélessávú Internet-szolgáltatást.
Két nap múlva jött az értesítés, csütörtökön arra járnak a szerelők, bevezetnék az Internetet. Leutaztam, és minden simán elintéződött. Ketten jöttek, gyorsan kihúzták a 30m kábelt a két lámpaoszlop között. Onnan bevezették, gyönyörűen, úgy, hogy alig látszik a vezeték a falon. Kaptam egy modemet, beállították, és azóta is kifogástalanul üzemel. Bementem Siófokra és az üzletben, ahol az ügyintézés folyt, befizettem 2 havi előfizetési díjat.
Másnap reggel a kertben serénykedtem, amikor látom, megint itt a létrával fölszerelt kábeltv-s autó. Kiszállt belőle egy szerelőruhás ember, és a nevem után érdeklődött. Mikor igazoltam magam, egy ezerforintost adott át. A tegnapi pénztárzárás után ezer Ft többlet maradt, utánanéztek, és kiderítették, hogy én voltam az, aki véletlenül többet fizetett –mondta.
Távozásuk után elábrándoztam: Van még remény ebben az országban, hogy az ilyen vállalkozások széles szárnyon repülve terjesszék a magyar munka és becsületesség jóhírét!
vendég 2008-12-18 15:33   
  Kedves Kiváncsiötvenes!
Köszönöm az elismerő szavakat, mindjárt meghálálom egy új szösszenettel. Előbb azonban reagálni szeretnék a többi észrevételedre.
A Napló az egy (Szerintem fölösleges)zsákutca, ahová senki nem tér be. Mert naplót magának ír az ember. Ha nem egy híres közleti személyiség, a kutya se kiváncsi rá, hogy mit nyavalyog egy Kiss, vagy Nagy vezetéknevű valaki. A fórum az más. Egyik jelentése: Vitákat, ezmecseréket magába foglaló összejövetel. Remélem,egyszer itt is olyan pezsgő élet lesz, mint anno az ókori forumokon. Ami a "Dühöngőt" illeti, oda én még nem tudom, hogy lehet bejutni. Csak azt, hogy lehet hozzászólni. Ha kisegítenél, hogy lehet dühöngeni kezdeni,szívesen oda is letenném a névjegyemet. Egyelőre maradok a görbetükörnél. Az se rossz! Nem?
Üdvozlettel Civilke
kiváncsiötvenes 2008-12-18 14:21   
  Természetsen a Kedves Naplómban láttam,de hasonló anyagok rovatba is illenének, ilyen például a Dohogó :)
kiváncsiötvenes 2008-12-18 14:18   
  Civilke! A tényeken, amlyekre írásodban felhívod a figyelmet, kevés az örülnivaló, de az a megközelítés, világlátás, irónia, amellyel fogamazol hozzáadott érték, olyan, hogy szerintem volna helye a lap más oldalain is. Gratulálok.
Civilke 2008-12-17 18:20   
  KISSÉ SZOMORKÁSRA SIKEREDETT TANULMÁNYOCSKA AZ „ÚJ” BONZ-KORSZAKRÓL

Mértékadó nagy történelemtudósaink véleménye szerint a történelem megismétli önmagát. Példaként említhetném a nagy világhatalmak bukását, vagy, - hogy a mánál maradjunk,- a napjainkban zajló politikai- gazdasági- és pénzügyi világválságot. Ezen a vezérfonalon elindulva fölfedeztem, hogy nem csak a világtörténelemre, hanem bizonyos földtörténeti eseményekre, - lásd fölmelegedés - sőt korszakokra is érvényes ez a megállapítás, történetesen a bronz-korszakra.

Az „Új-bronzkor” kialakulásának csirája furcsa módon az ásványi kincsekben igen csak szegény Magyar Köztársaság. Ezt igazolja a kis hazánkból kicsempészett régi rézpénzek, használati tárgyak egyre növekvő mennyisége. Hogy ne kerüljenek szemétbe az elhasznált bronztárgyak, - itt nem csak a dísztárgyakra gondolok-, hanem az iparban fölhasznált gépelemekre is, mint amilyenek például a csapágyak, fogaskerekek stb. vállalkozások - régebbi nevükön a MÉH vállalatok - jöttek létre, melyeknek fő feladata a melléktermékek, és hasznosítható hulladékoknak a begyűjtése volt.Kezdetben az áruházak a göngyölegeket, (csomagolóeszközöket) záráskor kirakták a bolt elé. Ekkor jelentek meg a hajléktalanok és a szegények a lomtalanításkor szerzett, kimustrált babakocsijaikkal, és rárakva a papírt elvitték a MÉH-be. A szállítmányokért kapott csekély pénz épen elegendő volt egy üveg almabor megvásárlására, amit megiszva, elbódulva, kis időre elfeledkeztek nyomorúságukról.

A rendszerváltást követően a MÉH vállalatok magánkézbe kerültek, akiknek a papírgyűjtésből eredő haszon már nem volt elegendő. Ezért egyre inkább a jobban jövedelmező fémgyűjtés, ezen belül is a bronz alapanyagát képező réz került előtérbe. Ezzel megkezdődött az „igazi” bronz-korszak.

Sajnos ezeknek a vállalkozásoknak a vezetői félművelt emberek voltak, akik nem tudták megkülönböztetni a fogaskereket a bronzszobortól, és a leadott anyagokat valamilyen okból, sürgősen beolvasztották. Tehették, mert a bronz hamar olvad. Az eladókör is kialakult. Ezek az emberek igen iskolázatlanok voltak, de „dicséretükre” legyen mondva, nagy lelkesedéssel vágtak bele a mindenkori szépirodalom és politika megismerésébe. Szó szerint vágva, mert válogatás nélkül kezdték a politikusok, híres írók pótolhatatlan értékű szobrait talpazatukról levágni. Mikor a zsákmányukat cipelve fáradtan megálltak egy kicsit pihenni, - véletlenül ép a fémgyűjtő-telep kapuja előtt – megszánta őket a bejárat előtt álló tulaj. Ne cipeljétek azt a nagy fogaskereket. Tegyétek be ide a kapu mögé –mondta. Adott nekik egy kis zsebpénzt is, hogy busszal tudjanak hazamenni, és a jegyváltás miatt ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, ha véletlenül fölbukkanna a gombamód szaporodó ellenőrök kétfős csapata.

Amikor a tanultabb fők, észlelve a szobor helyén fölszabadult üres teret, ahová most akadály nélkül be tudott szökni az alacsonyan szálló őszi nap fénysugara, valahogy nem tudtak örülni ennek. Rendőrért kiáltottak, hogy az ilyen tanulmányi kirándulásokban résztvevők ne a szabadban, hanem egy zárt helyen folytathassák irodalmi és politikatörténeti tanulmányaikat. Ha néha-néha el is kapnak egy iskolakerülőt, rögtön jön egy buciman, aki megsimogatva a kis nebuló fejét emígyen szól: Ne bántsátok jópajtások őt, ő egy megélhetési bűnöző. Azaz ha valami munkát ajánlanának neki, azt nem tudná túlélni, abba azonmód belehalna.

Na, most jönnek a hideg idők, kellemetlen a hideg szobrot cipelni, odafagy a tanuló keze a tananyaghoz. Ilyenkor kicsit lelassul az újbronzkor kialakulása. Fölváltja helyét a fakorszak. Ilyenkor a tanulók fáradságos munkával kivágják azokat a fákat, amelyeket a tulajdonosuk fáradságos munkával felnevelt. Jön a fűtési idény. Érthető! Ne bántsuk őket! Esetleg tanulhatunk mi is tőlük. Az ólomkorszakot! Amit egy fanyelű csőből kilőtt apró ólomdarabokkal vernek belénk, fafejűekbe, ha szorgos munkájukat megzavarnánk őket.

Na, gyorsan utazzunk el innen, vidámabb tájak felé. De jó lesz vigyáznotok, kapaszkodjatok erősen, végig az egész úton! Mert lehet, hogy a vasútbiztosító rézvezetékét már elkapta az újbronzkor sodrása, és esetleg kisiklik a vonat.

Mint minden bajnak, ami csak létezik a földön az „átkosban” ered a gyökere. Ugyanis ott sulykolták bele a vörös nyakkendős kis úttörők fejébe a jelszót:

Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!

Na, béke legyen veletek!