Ha a tükör mást mutat, mint amit látni szeretnél.

2010-01-11 19:53

Hölgyeim! Hogyan reagáltok arra ha a tükörképetek megváltozik? Okoz e lelki problémát a látható változás? Beszélgessünk róla. Érdeme!


Szerző Üzenet
Leving 2010-03-12 10:58   
  Kendra, igazad van!
Eljut a korral az ember oda, hogy egyáltalán nem érdekli, mi a környezetének a véleménye róla.
És ez a maximális szabadság, csak jól kell ezzel tudni élni!
Persze magunkkal békében, harmóniában kell lenni, ez a lényeg.
Minket már nem nyomasztanak nagy elvárások, elérhetetlen célok, mi már lehiggadtunk.
Végre foglalkozhatunk magunkkal is.
Néha belém nyilall, jó anya vagyok-e!
Mert a három nagy fiam éli a maga életét örömmel, bánattal, sikerrel, stb.
És már nem szorulnak rám, az egyik most éppen Genfben vakációzik, a másik nemrég épített újjá egy kis házat, a harmadik meg éli világát a barátnőjével.
Már nem kellünk, de jó, hogy a háttérben ott vagyunk, igaz? :)
Javaslok egy jó masszőrt, ha már kipróbáltál ilyesmit, akkor azért, ha még nem, akkor pláne!
http://www.andras-masszazs.hupont.hu
Meglátod.... :)
Üdv
Leving
Kendra 2010-03-06 18:25   
  Van másik oldala is a dolognak!Igaz, hogy kevesebben vagyunk, de vagyunk!Világ életemben szerettem volna, ha kicsit, de csak egy kicsit "vastagabb " lettem volna a 173 cm magasságomhoz. Ez soha nem következett be mind a mai napig és már nem is fog!(valószinü)Ennek pedig a hátrányát érzem most már, hiszen a korom haladtával egyre vékonyodok, ami állandó kérdés özönt indit mindenkibe:"csak nem vagy beteg!?stb.stb" Én ügy vagyok vele, hogy ha a nagyobb súlyt elviselik sokan mások kesergés nélkül, én is elviselem a most már "nagyon vékonyságot" azaz esetemben a soványságomat búsulás nélkül.Persze nagyon jól érzem igy is magamat.(én 1961-ben már érettségiztem)Ezért mindenkinek ajánlom, hogy fogadja el az idö során megváltozott alakját is, hiszen az is az övé.
Évekkel ezelőtt, tanítványaimmal a jelmezbálon táncoltam. Az egyik szülő felvette videóra. Mikor visszanéztem a filmet, meresztettem a szemem, hogy ki az a kövér nő, aki ugyanolyan ruhában van, mint én:-))))
Azóta hozzászoktam magamhoz:-) Soha nem zavart a korom. Mondjuk azért a pocakom egy kicsit feszélyez;-) De mit csináljak, mikor szeretek enni?:-)))))
Így aztán a ruházatom válogatom meg úgy, hogy előnyös legyen. Mert azért nőből vagyok, és szeretem, ha felfigyelnek rám.

gittamin 2010-03-06 16:29   
  Évekkel ezelőtt, tanítványaimmal a jelmezbálon táncoltam. Az egyik szülő felvette videóra. Mikor visszanéztem a filmet, meresztettem a szemem, hogy ki az a kövér nő, aki ugyanolyan ruhában van, mint én:-))))
Azóta hozzászoktam magamhoz:-) Soha nem zavart a korom. Mondjuk azért a pocakom egy kicsit feszélyez;-) De mit csináljak, mikor szeretek enni?:-)))))
Így aztán a ruházatom válogatom meg úgy, hogy előnyös legyen. Mert azért nőből vagyok, és szeretem, ha felfigyelnek rám.
vendég 2010-03-03 06:45   
 
Évarózsa írta:
Lehet, hogy a fiatalság trendi, de mulandó! ...


Haaaaaaaaaaaaat, ez ugy hangzik, mint 1 jol felmondott lecke.
Persze, jol megtanultuk, alkalmazzuk, de azt hiszem azert megiscsak akad olyan helyzet, amikor az ember elbizonytalanodik...
Pl. uj partner. Mert ugye termeszetesen fantasztikus a kisugarzasunk, fittek, csinosak vagyunk, de mi a helyzet a meztelen valosaggal?
Nazca 2010-02-26 19:32   
 
A megszólítás miért \"Hölgyeim!\"?Uraim!Veletek mi a helyzet ezen a téren?Örülnék,ha egy férfi megírná,hogyan viseli a kopaszságát vagy a növekvő pocakját.

Szeretek örömet okozni, ezért megírom. Hatvanegy éves hímivarú egyed vagyok, állástalan, pontosabban reménytelenül munkát kereső. Nekem is jobban tetszene, ha a harminc évvel ezelőtti fizimiskám - több hajam, kisebb pocakom, több fogam és elfoglaltságom volt. Ettől függetlenül a ritkuló haj, a (nem sörtől)növekvő poci nem zavar. Olyan vagyok, amilyen, nem vagyok a látványtól boldogtalan. Pedig az állástalanságom egyik oka a korom... Igyekszem értelmesen élni és kézenfogva járjuk az erdőt szívbeteg, rokkantnyugdíjas feleségemmel. Talán a szeretet eltereli a figyelmet a hiúságról? Nem tudom...
Évarózsa 2010-02-25 22:02   
  Lehet, hogy a fiatalság trendi, de mulandó! Mi is voltunk fiatalok, elő kell venni időnként a fényképeket és ott vagyunk 20 - 30 évvel fiatalabban és én örülök, hogy 50 - esek táborát erősítem. Köszönöm jól érzem magam a bőrömben - utazhatok, színházba, moziba járhatok ,nagyokat sétálhatok, olvashatok, kedvtelésből sütök - főzök - takarítok. Nézzük a dolog előnyös oldalát és már sugárzunk is!
vendég 2010-02-03 17:57   
 
Békében vagyok önmagammal, elfogadtam magamat olyannak, aki vagyok, és hiszem, hogy ezt a tükröm is mutatja. 59 évesen és Istennek hála egészségnek örvendve bátran kijelentem, megszerettem a ráncaimat. Ahogy az örömeim, bánataim hozzám tartoznak, úgy az általuk rajzolt ráncaim is az enyémek. Nyilvánvaló, hogy a testem öregszik, de attól még az enyém és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel ápolom, gondoskodom róla. Nos, ha tükröm időnként mást is mutat, mint amit látni szeretnék, az számomra jelzés, valami nincs rendben a lelkemben. Ideje rendet tennem a gondolataim között. :)))

vendég 2010-01-30 17:54   
  Álláskereséshez a fiam készített fényképet rólam. AMikor megláttam, teljesen összeomlottam: egy öreg, megtört, fáradt nő nézett vissza a képről - pedig azt hittem nem tesz (nagyon) padlóra a jelen helyzet...
vendég 2010-01-17 16:19   
  A megszólítás miért "Hölgyeim!"?Uraim!Veletek mi a helyzet ezen a téren?Örülnék,ha egy férfi megírná,hogyan viseli a kopaszságát vagy a növekvő pocakját.
vendég 2010-01-14 16:40   
  Szerintem mindenki,aki a tükörbe néz ugyanazt a "kislányt" látja,mint aki akkor volt,amikor először látta magát a tükörben.Lehet,hogy a teste változáson ment keresztül,lehet,hogy a figura nem pont olyan,mint akkor,de alapvetően mindenki magamagát felismeri még akkor is,ha mások másként látják.Szóval hülyeség a kérdés,mert a tükörképünk nem változik meg,mi voltunk akkor,és mi vagyunk most is a tükörben.Ha felismerjük magunkat,a bőrzacskóval,amibe befészkeltük magunkat azt teszünk,amit akarunk.Adhatunk neki enni,fogyókúrára foghatjuk,átszabathatjuk,tornáztathatjuk stb.
Vagy csak egyszerüen elfogadjuk,hogy a használat során,mint minden,kopik,amortizálódik.Mi döntjük el,hogy versenyt futunk az idővel,vagy belátjuk,hogy nem tart ki örökké.És azt hiszem,ha szeretjük a testünket,ezt a bőrzacskót,nem muszály folyton lehetetlen helyzetbe hoznunk azzal az akarattal,hogy"nézzél már ki fiatalabbnak".
Szóval nézzünk a tükörbe,és beszéljük ezt meg magunkkal.
vendég 2010-01-14 09:58   
  Hát persze,hogy okozhat lelki problémát a változás!De nem szabad,hogy elhatalmasodjon rajtunk.Szerintem a férfiakat kevésbé zavarják az iő múlásának látható jelei,mint a nőket,Bár az is lehet,hogy ők erről csak nem beszélnek,és magukba zárják.Az sem mindegy,hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk,amikor egy újabb negatív változást fedezünk fel magunkon.
Valaki egyszer ezt mondta nekem kicsit viccesen és kicsit gonoszkodva(pedig akkor még csak 40 voltam):"Koncentrálj a belső értékeidre,és azt mutasd meg!"
Belső kisugárzás?Igen,de csak az tud sugározni,akinek van mit.Hiszem,hogy én ezek közé tartozom.
Még egy rövid megjegyzés:Szerintem a koromhoz képest(és a kéményseprőhöz is),egészen jól nézek ki!:)))
vendég 2010-01-14 07:17   
  Kezdetben nagyon kellemetlen volt, sőt azóta is kellemetlen, de rájöttem, hogy legjobb, ha elfogadom, mert ha nem fogadom el akkor is így van, és jobb ha jóban vagyok magammal.
Nem értem, hogy miért nem írtok erről. Talán azért, mert annyira a fiatalság a trendi.
Ja és tényleg lélekben fiatal maradhat az ember, legfeljebb nem látszik.
nyúlbéla