Blog


1 [2] 3 4 5

A regisztrált felhasználóknak lehetőségük van saját napló készítésére, ha még nem regisztráltál nyomd meg a főmenüsor alatti Regisztráció gombot! Amennyiben már regisztráltál jelentkezz be!

Édesanyám

ciprusbt - 2010-03-06 01:51

ÉDESANYÁM

 

Kedves Maryan !
Megkésve bár, meg idegenül, de fogadd Őszinte részvétem.

Hidd el, tudom, mit érzel.
Az enyém halála után másfél évvel még kineziológushoz jártam, miatta, mert képtelen voltam elengedni...
Most, több. mint tíz évvel azután, hogy nincs többé, úgy tudom, hogy mostanában, ebben az életemben, már nem találkozhatunk többé.
Hiszem, hogy velem van, hogy bennem van, s mindaddig, míg tudok beszélni róla, pl. a gyermekemnek, velem is marad.
A napba távozott asszony.
Valahányszor sütkérezem a napsugarakban, mindannyiszor átjár az Ő melegsége.

Nagyon hiányzik. Ma is.

Nem tudok mit mondani. - fogadd őszinte részvétem.

http://www.youtube.com/watch?v=vQiyHOVG ... re=related

 

Frida és a mentőötletek

Ayra - 2009-10-14 12:55

Hoznék Nektek a novelláimból, ha érdekel valakit. Elsőnek idős barátnőm történetét:

 

Frida és a mentőötletek

 

Miközben a szájában lógó cigarettával kicsoszogott lekapcsolni a gázt a teavíz alatt, dohogott - azt hitte, magában -, de a macska felkapta fejét a hangra, vissza is nyávogott rá, már megszokta, hogy így társalognak egész nap.

- Hallgass, te már kaptál reggelit – mondta, csak úgy odavetve, mert kicsit megijedt öltözködés közben.

Egyik lábán már harisnya is volt, a másikon csak a félig felcsavart fásli, ahogy hirtelenjében felén begyűrte, a vége lifegve kúszott utána a vízforraló füttyétől kísérve.

- Még a végén trombózisom lesz – dünnyögött tovább, leforrázta a teafüvet, betakarta egy kistányérral és visszatipegett a rekamiéhoz. Megsimogatta a feszesre duzzadt lábszárát és forrónak találta.

Kivett egy szál cigit, meggyújtotta a még parázsló csikkel.

Mióta teljesen egyedül él, nem elég egy doboz naponta, szinte egyik cigarettáról a másikra gyújt. Észre se vette, hogyan szaporodott hónapról-hónapra a napi adag csikk. Tudta, hogy ezek koporsószögek, de örökké úgysem élhet, elmúlt 86 éves.

- Ennyi öröm jár nekem – vonta meg a vállát, amikor a minap Melinda kicsit zsörtölődve letette a boltból hozott 3 karton bűzrudacskát.

Most nem folytatta a fáslizást, hanem azt is letekerte, ami már fent volt.

- Ez nem vicc, megmutatom a dokinak.

Telefon után nyúlt…

- Kórházba küldöm Friduska, mert ahogy ismerem, itthon nincs garanciája a szigorú fekvésnek. - Ott legalább kibeszélgetheti magát – gondolta -, de van egy nagy gond…

 

     A mentők egy háromágyas kórteremben tették le két fiatalabb nő mellé, és miután bemutatkozott rögtön megkérdezte tőlük, hol lehet itt füstölni.

- Sehol – volt a nem túl bő, de annál egyértelműbb magyarázat.

Felvételkor teljes ágynyugalom volt az utasítás, erre lehet megértően bólogatni: Igen doktor úr, természetesen doktor úr! -, de nem létezik, hogy be is tudja tartani, keresnie kell egy rejtett zugot, ahol elszívhat néha egy szálat. Ám a nővérek – sajnos – túl szigorúan őrizték.

Egyre morózusabb lett, látogatáskor a hátát mutatta Melindának, meg se fordult, fejére húzta a takarót és remegő kezével intett: senkit se óhajt látni.

Aztán meglátta az „anyagmozgató” fiút, és vele jött az ötlet.

- Főorvos úr kérem, én kertes házban lakom, kicsit asztmás vagyok, otthon minden nap levegőztem két-háromszor, itt bezárva ki se bírom a hat hetet – rebegte. A nővérke súgott valamit az osztályos orvosnak, kb. azt, hogy Frida néni rohamosan gyengül, már remeg is és enni se hajlandó.

- Rendben van, legalább egyszer kocsiba ülteti Misi és feltámasztott lábbal, jól felöltözve kimehet a teraszra.

Frida bágyadtan megköszönte, elhaló hangon kérte a nővérkét, hogy küldje be mielőbb a fiút, de ahogy a vizitálók után becsukódott az ajtó, úgy felélénkült, mintha tíz évet fiatalodott volna. Nagy csörömpöléssel kotorászni kezdett a fiókban, aztán megnyugodva, huncut mosollyal dugott néhány fontos kelléket a reklámszatyorba.

Jött is Misi a megfelelő járgánnyal, kis sutyorgás következett és vidám integetéssel elindultak; Frida néni, Misi és a szatyor.

Húsz perc múlva kissé nikotin-illatosan, ragyogó arccal jöttek vissza. Frida az elszívott cigitől, Misi a kibélelt zsebétől lett végtelenül jókedvű.

 

      Melinda félve óvakodott be, a talán már halni készülő nénikéjéhez, és elámult. Ágyában ülve, két bajukat felejtő szobatársa nevetgélése mellett, nagy mesélés közben találta.

- Hoztál valami gyümölcsöt is? Az nagyon jól esne! – közölte élénken a csomagba kukucskálva.

Repült az idő, ha kevéske is az a három levegőzés napjában, ahhoz elég, hogy némi nikotint felvegyen, mielőtt elvonási tünetei lennének…

Eljött az utolsó hét. A főorvos elégedetten konstatálta, hogy elbocsáthatja gyógyult betegét, leült az asztalhoz vényeket írni, de - biztos, ami biztos - néhány ellenőrző vizsgálatot még kiírt neki is. A papírokat a nővérke felmarkolta és letette az éjjeliszekrényére.

Frida boldogan gondolt a szabadság belátható közelségére, amikor Misi és a neki adott sok borravaló nélkül is hódolhat makacs szenvedélyének. Feltette a szemüvegét, hogy megnézze, hány vizsgálat ürügyén lehet megtoldani a napi rendes levegőzést, de döbbenten fedezett fel egy nagyon nemkívánatos cédulát. - Mi az, hogy nőgyógyászat? Na, azt már nem! Képesek találni némi nyavalyát, aztán nem engednek haza!

Valamit sürgősen ki kell találni!

Másnap kedvesen rámosolygott a doki:

- Rögtön küldjük a Misit, elszállítja a vizsgálatokra, aztán megbeszéljük, mikor engedjük haza Frida néni.

Ártatlan arcára erőltetett bocsánatkéréssel szólalt meg Frida:

- Köszönöm doktor úr, de oda nem mehetek sajnos, mert hashajtót vettem be…

- Ó, de kár – csóválta a fejét az orvos és szórakozottan állt tovább.

      A cédulát nem dobták ki. Jött az osztályos nővér.

- Mit keres ez a beutaló a maga szekrényén? Már kerestem… Ez nem magának szól, hanem a ketteskének!

Frida rebbenő szemmel nézett fel az újságja mögül:

- Milyen jó, hogy eszembe jutott a hashajtó…

 

A fotel mélyén szinte elveszett apró alakja, ölében a macska lusta gyönyörűséggel nyúlt el, szabad kezével szórakozottan simogatta. Ujjai közt haszontalanul bűzölgött a cigaretta, végén hosszú hamuhenger rezgett, majd leesett a szőnyegre.

- Látod, most takaríthatom, majdnem a körmömre égett. Te persze nem törődsz semmivel – dohogott -, örülsz, hogy végre nem vagy egyedül. Nem baj, neked elmondhatom, ennek sincs már olyan íze, mint régen!

Csak a felerősödő dorombolás volt a válasz.

Civilkének

petteri - 2009-10-08 11:48

Kedves Civilke!

Ha a beilleszteni kívánt képeket elküldöd a szerkesztőségnek e-mailben, szívesen beillesztjük a bejegyzésed mellé. Cím: info@oreganeniked.hu

Üdvözlettel a szerkesztő

Rőzse-dalok

Civilke - 2009-10-08 00:59

Véget ért a 2 hét óta szinte éjt-napot kitöltő - lányom munkáját segítő -műszaki rajzolói munkám, így most tudok egy kis napló-részlettel jelentkezni! De ezt nem kell fenyegetésnek venni! :))) Vityillóm körüli halaszthatatlan munka végzésével egybekötve, élvezzük Igenemmel az idei utolsó két nyári napot. Száraz levélből jó volt idén a termés, amit most elégettünk. Jó nagy púp hamu keletkezett. A csendesen füstölgő, itt-ott még lángrakapó halmot nézve, elszontyolódva gondoltam az elmúlásra, a télre, ("szivemben égtek apró rőzsedalok...") és fölöttlöttek előttem az ó-magyar siralomének sorai: "Isa pur és homu vogymuk..." és visszatérve a mai valóságba kiegészítettem még egy érzéssel: és fenemód füstszagúak is vogymuk. Sok szép fotót is készítettem, kár, hogy ezeknek nincs helye a fórumban! 

 

 

Idősek napja

Rozsalnemaria - 2009-09-30 22:37

Holnap! OKTÓBER 1-én van az idősek napja. Öket ünnepeljük. Egy szál virág,egy mosoly,egy meleg simogató kéz, ami persze az év minden napján kijár Nekik. Tölünk, értük, meg egy kicsit magunkért is. Vigyázzunk Rájuk. Rózsavölgyiné Marika