Blog


1 2 3 [4] 5

A regisztrált felhasználóknak lehetőségük van saját napló készítésére, ha még nem regisztráltál nyomd meg a főmenüsor alatti Regisztráció gombot! Amennyiben már regisztráltál jelentkezz be!

Egy szamár-Itánus trténete

Civilke - 2008-11-06 21:56

Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek a nevemben…

avagy egy szamár-Itánus a sebészeten.

 

 

     Ahol ugyanis ketten, vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. / Máté 18-20 /

 

 Epekövem közbenjárására látogatást tehettem fővárosunk egyik legnagyobb kórházának sebészetén. Megszokott „civilkés” optimizmusommal léptem be a kórterembe, azzal a hátsó gondolattal, hogy mint máskor, most is megpróbálom fölvidítani a betegtársaimat, evvel is elterelve gondolataikat bajukról. Aztán körülnézve a üvegfalakkal négyesével elválasztott 24 ágyas kórteremben, megláttam a 40°C fokos hőségben ruhátlanul szenvedő betegeket, akikből csövek vezették ki a műtét során keletkezett salakanyagot, és állványokról lógó infúziók pótolták a folyadékveszteséget, (mintegy ágyukhoz bilincselve őket), és akik az orrukon keresztül a gyomrukba bevezetett szonda mellett, partravetett halként kapkodtak a levegő után. Fájdalmukat csak elfojtott jajgatásuk árulta el, mert sebük minden mozdulatukra szúró fájdalommal reagált. Hát itt bizony nincs helye semmiféle humornak! Akkor a saját bajunkon erőt véve, hogyan szolgálhatnánk mégis, hogyan enyhíthetnénk betegtársaink fájdalmát? Erről szeretnék beszámolni nektek.

    Ottó bácsi 76 éves nyugdíjas építész, velem egy napon került az osztályra, de perforált vékonybele miatt, már délután megműtötték őt. Este került vissza, az éjszakás nővér szépen ellátta, rákapcsolta az infúziót. A következő ellenőriző körútja során észlelte, hogy Ottó bácsi neveletlen, rossz gyerek módjára elkezdte a „kötelékeit” kihuzigálni. Megszidta, majd megint ellátta. Most már elővigyázatosabb volt, -nem hiába,- mert a következő gyors vizsgálat ugyan azt a rosszalkodást regisztrálta. Miután újra rendbe szedte őt, leukoplaszttal az ágy széléhez rögzítette a rosszalkodó kezeket. Ottó bácsi erre elkezdett kiáltozni: Adjatok inni! Csak a szájamat nedvesítsétek meg! (Műtét után ez szigorúan tilos!) Istenem! Vágjátok el a kötést! Hangos kiabálásával bizony zavarta a többi beteg nyugalmát. Megkapott, hogy az Úrhoz fordult segítségért. Odamentem hozzá, és megkérdeztem tőle: Vallásos vagy? Igen -mondta. Akkor képzeld el, hogy mint Jézus Krisztus úgy szenvedsz te is. És Ő az életét adta érted is, meg mindenkiért, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. Neked csak ezt az egy éjszakát kell kibírnod, és nem fogsz meghalni, élni fogsz! Elcsendesedett erre, és még alig hallhatóan csak ennyit mondott: -de Jézus Krisztus ajkaihoz ecetes spongyát nyomtak. És ezután reggelig aludt nyugodtan.

    Pár nappal később a kórteremben még mindig a 40C fokos hőség volt. Semmi légmozgás nem enyhítette a fullasztó meleget, amit a vastag falak is magukba szívtak. Ottó bácsi, -már nem voltak a kezei lekötve- nem bírta ki. Elkezdett kiabálni: Megőrülök, jaj Istenem, megőrültem, nem bírom ki! Erőt véve magamon feltápászkodtam, -ekkor már engem is megoperáltak- és odamentem hozzá. Megsimogattam az arcát, hogy megnyugodjon, és elmeséltem neki a lábnyomok a homokban –általatok már bizonyára ismert- történetét. Most látod –mondtam neki- mind a ketten Jézusra gondolunk, tehát itt van velünk, és a vállán cipel téged. Erre gondolj, és próbálj meg elaludni! Azt hiszem fölösleges mondanom, kérésem teljesült!

nagyon sokat tanultam

nagyimami - 2008-11-06 18:11

civike!!! Nagyon tanulságos ,és elgondolkodtataó az írásod. A mai valóságot szedted egy csokorba,egyik szemem jót szórakozott, a másikból ömlött a köny.Ez a mai valóság!!!! Jól látod a hejzetet.Csak az a baj , az illetékesek nem olvassák az iráunkat.Üdv.nagyimum.

Az 'Új' bronzkorszak

Civilke - 2008-11-05 15:45

KISSÉ SZOMORKÁSRA SIKEREDETT TANULMÁNYOCSKA AZ „ÚJ”BRONZKORSZAKRÓL.

Mértékadó nagy történelemtudósaink véleménye szerint a történelem megismétli önmagát. Példaként említhetném a nagy világhatalmak bukását, vagy, hogy a mánál maradjunk, a napjainkban zajló politikai- gazdasági- és pénzügyi világválságot. Ezen a vezérfonalon elindulva fölfedeztem, hogy nem csak a világtörténelemre, hanem bizonyos földtörténelmi eseményekre, -lásd fölmelegedés- sőt korszakokra is érvényes ez a megállapítás, történetesen a bronzkorszakra.

Az „Újbronzkor” kialakulásának csirája az ásványi kincsekben igen csak szegény Magyar Köztársaság. Ezt igazolja kis hazánkból kicsempészett régi rézpénzek, használati tárgyak egyre növekvő mennyisége. Hogy ne kerüljenek szemétbe az elhasznált bronztárgyak, - itt nem csak a dísztárgyakra gondolok-, hanem az iparban fölhasznált gépelemekre is, mint amilyenek például a csapágyak, fogaskerekek stb. vállalkozások - régebbi nevükön a MÉH vállalatok - jöttek létre, melyeknek fő feladata a melléktermékek, és hasznosítható hulladékoknak a begyűjtése volt. Kezdetben az áruházak a göngyölegeket, (csomagolóeszközöket) záráskor kirakták a bolt elé. Ekkor  megjelentek a hajléktalanok és a szegények a lomtalanításkor szerzett, kimustrált babakocsijukkal, és rárakva a papírt elvitték a MÉH-be. A szállítmányokért kapott csekély pénz épen elegendő volt egy üveg almabor megvásárlására, amit megiszva, elbódulva, kis időre elfeledkeztek nyomorúságukról.

A rendszerváltást követően a MÉH vállalatok magánkézbe kerültek, akiknek a papírgyűjtésből eredő haszon már nem volt elegendő. Ezért egyre inkább a jobban jövedelmező fémgyűjtés, ezen belül is a bronz alapanyagát képező réz került előtérbe. Ezzel megkezdődött az „igazi” bronzkorszak. Sajnos ezek a vállalkozók félművelt emberek voltak, akik nem tudták megkülönböztetni a fogaskereket a bronzszobortól, és a leadott anyagokat valamilyen okból, sürgősen beolvasztották. Tehették, mert a bronz hamar olvad. Az eladókör is kialakult. Ezek az emberek igen iskolázatlanok voltak, de „dicséretükre” legyen mondva, nagy lelkesedéssel vágtak bele a mindenkori szépirodalom és politika megismerésébe. Szó szerint vágva, mert válogatás nélkül kezdték a politikusok, híres írók pótolhatatlan értékű szobrait talpazatukról levágni. Mikor a zsákmányukat cipelve fáradtan megálltak egy kicsit pihenni, - véletlenül ép a fémgyűjtő-telep kapuja előtt – megszánta őket a bejárat előtt álló tulaj. Ne cipeljétek azt a nagy fogaskereket. Tegyétek be ide a kapu mögé –mondta. Adott nekik egy kis zsebpénzt is, hogy busszal tudjanak hazamenni, és a jegyváltás miatt ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe, ha véletlenül fölbukkanna a gombamód szaporodó ellenőrök kétfős csapata.Amikor a tanultabb fők, észlelve a szobor helyén fölszabadult üres teret, ahová most akadály nélkül be tud szökni az alacsonyan szálló őszi nap fénysugara, valahogy nem tudnak örülni ennek. Rendőrért kiáltanak, hogy az ilyen tanulmányi kirándulásokban résztvevők ne a szabadban, hanem egy zárt helyen folytathassák irodalmi és politikatörténeti tanulmányaikat. Ha néha-néha el is kapnak egy iskolakerülőt, rögtön jön egy buciman, aki megsimogatva a kis nebuló fejét emígyen szól: Ne bántsátok jópajtások őt, ő egy megélhetési bűnöző. Azaz ha valami munkát szerezne, azt nem tudná túlélni, abba belehalna.

Na, most jönnek a hideg idők, kellemetlen a hideg szobrot cipelni, odafagy a tanuló keze a tananyaghoz. Ilyenkor kicsit lelassul az újbronzkor kialakulása. Fölváltja helyét a fakorszak. Ilyenkor a tanulók fáradságos munkával kivágják azokat a fákat, amelyeket a tulajdonosuk fáradságos munkával felnevelt. Jön a fűtési idény. Ne bántsuk őket! Esetleg tanulhatunk mi is tőlük. Az ólomkorszakot! Amit egy fanyelű csőből kilőtt apró ólomdarabokkal vernek belénk, fafejűekbe.

Na, gyorsan utazzunk el innen, vidámabb tájak felé. De jó lesz vigyáznotok, kapaszkodjatok erősen, végig az egész úton! Mert lehet, hogy a vasútbiztosító rézvezetékét már elkapta az újbronzkor sodrása, és esetleg kisiklik a vonat.

Mint minden bajnak, ami csak létezik a földön az „átkosban” ered a gyökere. Ugyanis ott sulykolták bele a vörös nyakkendős kis úttörők fejébe a jelszót:        
                              

Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!

Na
 béke veletek!

 

Civilke

Téli madár etetés.

nagyimami - 2008-11-01 21:11

Nagyon szeretem a téli kismadarak gondozását. Minden reggelt azzal kezdem, hogy jól megrakom az etetőt nekik, eleséggel. Ki sem hagyhatnék egy reggelt sem, mert addig követelik a porciót míg meg nem telik az etető. Ez nekem nagy szórakozást nyújt,és kellemes időtöltést,a kis madaraknak meg terített asztalt.Csak azért írtam,hogy így is ellehet tölteni a nyugdíjas szabadidőt,unatkozás nélkül.Nagyon sok örömet okoznak.Próbáljátok ki nyugdíjas társaim így 50-en felüliek,ajánlom mindenkinek.

Egy blogban találtuk

petteri - 2008-10-31 22:22

Álltam a metróban, és megláttam a plakátot \"Öreg a nénikéd!\" felirattal. 50 éven felülieknek szóló társkereső szájtot hirdetett. Kicsit rötyögtem magamban, amikor megláttam, hogy egy fehér hajú, pici, törékeny nénike áll a plakáttal pont szemben, egyik lábáról a másikra. Annyira édes volt, hogy muszáj volt lefényképezni. Odalopakodtam, és az oszlop mögül kattingattam a mobilommal, próbálkoztam a beállításokkal. A néni tényleg öreg lehetett, mert egyáltalán nem vette észre, ahogy legalább öt képet csináltam róla oldalról, alulról és hátulról. Csak nézte hosszasan sztk szemüvege mögül a párkereső szájt hirdetését, és talán azon merengett, hogy megkéri az unokáját: segítsen (Sajnos ide képet nem lehet beilleszteni) UPDATE: kiderült, hogy nem is társkereső szájt, hanem simán csak egy időseknek szóló portálról van szó. Megtévesztett a képen látható nagy rózsaszín szívecske.