Öreg a nénikéd

Magunkról

Köszöntő

Ez a gondolatsor nem csak internetes újságunk készítőiről szól, Rólatok is kedves olvasók. Szóval magunkról.

Kerényi PéterAmikor 18 esztendős voltam, emlékszem, úgy gondolkoztam egy harmincévesről, hogy az valóságos matuzsálem. Aztán röpült az idő és egyszer csak ott ültem a Vígszínház nézőterén, és a születésnapomon néztem Presser „Harminc éves vagyok” című darabját. És valahogy nem éreztem magam idősnek... Már akkor gyanút fogtam, lehetséges, hogy ez továbbra is így marad?

És aztán eljött az a bizonyos ötvenedik. Kerek szám, nagy ünneplés, bölcseket mondó barátok. És bár előfordult, hogy a fociban egy kicsit lemaradtam a labdáról, vagy a gyerekeim számomra ismeretlennek tűnő együttesek nevét emlegették, még a derekam is meghúzódott egyszer-egyszer, de az, hogy idősödnék, ne adj isten „ideje megkomolyodnom” a legritkább esetben jutott eszembe.

A jó hír, hogy néhányan, akik ezt hozzám hasonlóan gondolják, összeálltunk hogy csináljunk egy olyan internetes újságot, közösséget, ahol találkozhatnak mindazok, akik ugyanezt érzik, csak eddig ennél szűkebb körben tettek érte. Többségünkben ötven felettiek vagyunk, de már vannak tiszteletbeli tagjaink is, akik rájöttek, - ha megélik – ők sem kerülhetik el...

Nem úgy éljük meg, hogy elmúltunk ötven, hatvan vagy éppen hetven, sokkal inkább úgy, hogy beleértünk ezekbe az éveinkbe. Nem feltétlenül érettség tekintetében – sokkal inkább, az úton.Idén ötven éves a Börtön Rock (Jailhouse Rock) című Elvis nóta – elég fiatalos? De ötven éves idén a táncos lábú Michael Flatley, az első videójáték, a csodálatos testű Sharon Stone, a NASA űrkutató bázisa, a csa-csa-csa, az olykor botrányt keverő énekesnő, Madonna, a Barbie baba, a hullahopp, a jazzmuzsikus Tony Lakatos, vagy éppen Friderikusz Sándor. És ez csak az ötven felettiség kezdete...

Mert sokan vagyunk, mi, kedves írók, olvasók és beszélők, akik úgy gondoljuk, hogy ami előttünk van – az élet.Sokan vannak olyanok is, akikről szeretnénk leírni, hogy nem szabad őket leírni.Hogy az ötvenesek lendülete, a hatvanasok tapasztalata, a hetvenesek öröme számít. Hogy a közösség tarthat valakit fiatalon, hogy a közvélemény adhatja meg a jóérzést azoknak az ötven felettieknek, akik éppen az őket körülvevő közeg odafigyelésének, elismerésének hiányában talán most éppen nem érzik belülről ugyanezt.
És mi közeget kínálunk, hogy azt ne mondjam közösséget. A beleszólás lehetőségét, az ötletek és tapasztalatok megosztásának sokféle módját.
A feladat, a tennivaló, a kíváncsiság, az érzés, hogy számítanak rám, a jókedv, a humor – konzervál.

Ha olvasónk leszel,
ha hozzászólsz és ezáltal munkatársunk is, de legalábbis közösségi terünk tagja és szereplője,
ha tudsz örülni cikkeink üzenetének,
ha hasznosítod és gazdagítod is ötleteinket,
ha hozzánk hasonlóan gondolod az életet,
ha rákattintasz újságunk cikkeire, s közben eszedbe jut „Na mi ez a jókedv fiatalok?”,
ha rájössz, hogy képes vagy összekacsintani
vagy éppen magadban és persze másokkal együtt nevetni,
akkor Te is azt mondod majd velünk együtt:

„Öreg a nénikéd!”

Kerényi Péter
főszerkesztő