kissebb méretnagyobb méret   
Kolbe Gábor, 2008-12-23 23:51

Süsü, Mirr-Murr, Pom Pom és a többiek

Ha valaha filmkészítésre adnám a fejem, a mindig mosolygós, mesélő nagyapó szerepét kizárólag Csukás Istvánra bíznám. A 72 esztendős író derűs karakterében, huncut, tréfára álló szemében ott csillog az örök ifjúság, csoda-e, hogy manapság is újabb és újabb mesék kerülnek ki a keze alól, újabb és újabb gyerekgenerációk hallgatják tátott szájjal régi és új történeteit?

 


Csukás István

Hegedülni tanult, jogi egyetemre, majd bölcsészkarra járt, végül mégis a versek és mesék világában találta meg helyét. Hegedűművész, híres ügyvéd, kitűnő pedagógus lehetett volna belőle. De akkor csaknem biztosan szegényebbek lennénk száz mesével, ezer tanulságos, vagy mosolyt fakasztó történettel, nem tudnánk Süsüről, Mirr-Murról, Pom Pomról és a többiekről...

Mondta-e már valakinek ezt a mondatot: Öreg a nénikéd!?

Amikor annak idején a tizennyolc éves Vámos Miklós egyszer megjelent a Hungária kávéházban, Gáll István harsogva közölte velünk: „Na, végre egy fiatal író, ti vén, kiégett szarok!" Ami azért volt vicces, mert huszonnégy, huszonhat évesek voltunk...
Azért először akkor rándul össze az ember gyomra, amikor első ízben le „Pistabácsizzák", mint tettem én azt a Hungáriában Vas Istvánnal. Ettől függetlenül belül még most is elég fiatalnak érzem magam. Ha úgy tetszik, ez a gyerekíró jutalma. Nem lehet megöregedni, mert nap, mint nap versenyt kell futnom a gyerekek végtelen fantáziájával. De gondolom, az azért elszánás kérdése is. Ráadásul ma már teljesen mást jelent fiatal írónak, költőnek lenni, illetve ma már nem nagyon vannak fiatal költők. Ugyanis mire megjelenik az első kötete, már betölti a negyvenet...

Az átlagemberek elsősorban meséi, gyerekregényei alapján ismerik. Az, hogy egy napon született Andersennel, valamiféle eleve elrendeltetést jelenthet?

Már javában írtam a gyerekverseket, meséket, amikor felfedeztem ezt az érdekes egybeesést. De nem hiszem, hogy ennek lenne jelentősége, hiszen április másodikán született például Puskás Öcsi, vagy az operatőr Koltai Lajos is. Azért jót nevettem, mert annak idején meghívtak a rádióba, hogy Andersent ünnepeljék, én meg bementem, hogy gyerekek, köszönöm, hogy felköszöntötök! Ők sem tudták, hogy én is aznap ünneplem a születésnapom... Sokkal hétköznapibb oka volt annak, hogy gyerekirodalommal kezdtem foglalkozni. Annak idején ugyanis - ahogy mondták - háromféle író létezett. Volt, aki állás nélkül volt, mások állásban, a maradék pedig börtönben. A három csoport tagjai időnként helyet cseréltek. Szóval rakásra nyomorogtunk. A gyerekirodalom tulajdonképpen mentőkötél volt, amit nem csak én kaptam el, hanem olyan csodálatos írók is, mint Tersánszky, Tamási Áron vagy éppen Zelk Zoltán is. (Érdekes, hogy míg nálunk a gyerekirodalom, úgy abban az időben a cseheknél a krimi volt ez a mentőkötél, ezért vannak nekik remek bűnügyi regényeik.)
Engem annak idején Kormos István - aki maga is remek gyerekíró volt, gondoljunk csak a Vackor történetekre - kapacitált, hogy írjak meséket. Nem tudok! De tudsz! Nem tudok! De tudsz! Végül ő győzött. Eleinte rettenetes román, török és mindenféle gyerekverseket fordítottunk. Nagyon rosszak voltak, szinte sajnáltam rá a tollat. De viszonylag stabil megélhetést biztosított a dolog, mert már akkor is a felnőtt verseskötetek ezer-kétezer példányban kerültek fogalomba, szemben a gyerekkönyvek százezres példányszámával. Aztán 1962-ben jelent meg az első önálló mesekönyvem, az „Egy szürke kiscsacsi". És ebben már szerepelt két, azóta állandó társammá vált figurám: Mirr-Murr és Oriza Triznyák! Ráadásul Kormos nagy pedagógus volt, hiszen a kötetet a híres festő, Bálint Endre képeivel illusztráltatta. Teljesen meghatódtam, és akkor éreztem, hogy ez talán az Isten ujja. Persze már akkor is azt mondták: egy mesekönyvet szinte mindenki tud írni, a folytatáshoz azonban hajlam és kötődés is kell.

Ugorjunk vissza az időben: Ön a pályáját felnőtt költőként kezdte. Emlékszik az első versére?

Jaj, nagyon rossz versek voltak! Nem is szívesen emlékszem rájuk... Mint mindenki, én is középiskolás koromban kezdtem írogatni. Rémesek voltak, de lelkesen küldtem őket Pestre. Aztán 17 évesen a Csillagban jelent meg az első három versem, és amikor megláttam kinyomtatva a saját nevem, eldőlt a kérdés. Feljöttem Pestre, előbb valami kisiklás miatt a jogra, majd a bölcsészkarra jártam, de nem nagyon láttak az előadásokon. Ekkor már inkább a Hungáriában töltöttem az időt, ez volt az én egyetemem. Fantasztikus emberekkel találkozhattam ott nap, mint nap, mint Vas István vagy Déry... Egyébként nem csak kezdtem költőként a pályámat, a mai napig sem is hagytam abba a versírást. Nemrégiben jelent meg a tizenvalahányadik kötetem, és a szakma a mai napig költőként tart számon.

Mint költőt, nem zavarja, hogy a nagyközönség, elsősorban meseíróként ismeri fel?

A költő és a gyerekíró is én vagyok. Sose voltam féltékeny magamra, hiszen a mese is igazi költészet. Ha megfigyeljük, látható hogy Andersennek is felrepültek a meséi.
Ráadásul nagyon fontos, hogy az első mesekönyvek, amelyekkel a gyerekek találkoznak, derűt, vidámságot, humort, viccet közvetítsenek. Nem csak azért, mert a gyerekek rettenetesen hálásak ezért, hanem mert, ahogy mondani szoktam, ebben a korban annyi életörömöt kell beléjük gyömöszölni, hogy az kitartson akár hatvan-hetven éves korukig. Át kell adni nekik a bennünk összegyűlt örömöt. Ráadásul ki kell használni, hogy minden gyerek hatéves koráig egy-egy zseni, hiszen mennyi mindent megtanul egy-egy év alatt. Hatéves kortól már csak romlik a feje...
Szóval egyáltalán nem áll szemben a költészet a gyerekirodalommal. És a gyerekirodalom sem feltétlenül derűs, gondoljunk csak a Pál utcai fiúkra, vagy Nyilas Misire. De én a derűs oldalát választottam... És költőként is lehet derűs verseket írni, nekem amúgy is elegem volt a nagy, tragikus, nemzetsirató költészetből. Tessék megnézni: Csokonai egy tündéri költő és Dsida Jenő is tele van vidámsággal. Az élet sokkal színesebb, mint azt mostanában látjuk. Ráadásul az utóbbi évtizedekben a költészet eltávolodott a közönségétől, ami a gyerekirodalommal nem történhet meg. De a költészetnek is joga van a megharcolt optimizmushoz. Ha idézhetek saját magamtól: ...legalább próbáltam az öröm ujjhegyén megállni!

Honnan ez a hihetetlen derű, ami Önből sugárzik?

Döntő pillanat volt, amikor rájöttem, hogy a rosszkedv legalább annyi, ha nem több energiát fogyaszt, mint a jókedv és a derű. Ráadásul a rosszkedv rosszkedvet gerjeszt, míg jókedvből csak derű születhet. Az a baj, hogy a nap közben összegyűjtött rosszkedvet ráadásul haza is visszük. Gondolkodom sokat azon, milyen okos dolog is az angolszász pubok, kocsmák, klubok intézménye. Mert mielőtt hazamegy az ember, betér oda egy fél órára, beszélget a többiekkel, levezeti a benne felgyűlt feszültséget...

Az a tény, hogy vidéken, Kisújszálláson született, és vidéki környezetben nőtt fel, hozzátett-e valamit ahhoz, hogy felnőttként mesemondó legyen?

Tény, hogy ahol én cseperedtem, nem volt sok szórakozási lehetőség, de azt hiszem, egyáltalán nem döntő a vidéki lét. Ellenkezőleg, talán a vidéki létforma hozta magával, hogy később elsősorban városi költeményeket írtam, regényeim, meséim is városi környezetben játszódnak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy én még hallottam élő mesét gyerekkoromban, mint ahogy a „Keménykalap és krumpliorr" elátkozott fagylaltosának neve is létező személyt, a kisújszállási Bagaméri fagylaltost takarja. Rengeteg élményt hozunk gyerekkorunkból. De a mesék világa is furcsa változáson ment keresztül, hiszen az eredeti, hiteles történetek tele vannak erotikával, pikantériával. Kevesen tudják, hogy annak idején Arany János számtalan erotikus verset vetett papírra, de ezeket az Akadémia akkori elnöke nemkívánatosnak minősítette, és elégette... Sokan mondják, hogy a mai gyerekeket sok egyéb tényező vonja el a meséktől, az olvasástól, ami akkoriban a mi időnkben nem volt. De a technika vívmányait könnyen oda lehet állítani a mesék szolgálatába. Amikor a televíziónál dolgoztam, és nem volt szinte semmire pénz, a legnagyobb színészeket vettük rá, mondjanak élőben mesét a képernyőn. A gyereknek fontos, hogy lássa az arcot, aki szól hozzá, a mimikából, a gesztusokból is tanul. Ennek ellenére a legfontosabbnak azt tartom, hogy a szülő meséljen a gyereknek, erre muszáj napi félórát, órát találni.

Eleget olvasnak a mai fiatalok?

Amikor a Móra Könyvkiadónál dolgoztam, három csoportra osztottuk a gyerekeket. Más jellegű kiadványok készültek a 6-10 éveseknek, másmilyenek a 10-14 éveseknek, és megint más a kamaszoknak. A gyereknek kezébe kell adni az örömöt, a derűt. Az utóbbi időben kimaradt egy lépcső. A középső korosztály számára egyszerűen nem jelenik meg irodalom, és közben farizeusképpel sopánkodunk, miért nem olvas a gyerek? Hát, mert nincs mit! A gyerekeket már az iskolában kezdik leszoktatni az olvasásról, az irodalomról. Pedig ez egy igen fontos korszak. Melléfogásnak tartom, hogy most lerövidítve, átírva adják ki a legfontosabb regényeket. Tudom, Amerikában is ezt az utat választották, de ott a szerző tudtával, jóváhagyásával rövidítenek. Megkérdezte valaki Gárdonyit, Jókait erről a kérdésről? A szavak muzsikáját veszti el a regény, és pont a nyelvet nem tanulja meg a gyerek, aki egyébként sem használ két-háromszáznál több szót. A szavak csodája, hogy egy mondatból egy világot lehet felépíteni. Üzenhetjük a mai szülőknek, nagyszülőknek, akiknek még megvannak a kiskamasz kori könyveik, hogy őrizzék meg azokat az unokáknak, adják tovább azokat, mert e nélkül végképp elvész ez a csoda.

Melyik a kedvenc Csukás István mesefigurája?

A legtöbb mesében és regényben fiú karakterek szerepelnek. Így van ez nálam is, éppen ezért a kedvencem talán a Pom Pom sorozat leányszereplője: Picur. De az állatmeséken belül nagyon szeretem a képzelt lényeket, mert ilyenek a népmesében is vannak. Eleinte tartottam tőle, fogják-e a gyerekek majd Festéktüsszentő Hapcibenőt, vagy a Radírpókot, de azonnal befogadták. Kicsit szürrealista világ, de hát a népmesék világa is az. Egyik legkedvesebb alkotótársammal, a grafikus Sajdik Ferenccel sokszor egymást hergeltük, itt ültünk ennél az asztalnál, és szinte versenyeztünk. Én elég gyorsan írok, de ő is gyorsan rajzol. Azt hittem, hogy a képzelt lények közül Lesből Támadó Ruhaszárító Kötél nehéz feladat lesz, de hamar megoldotta azt is. Aztán a legsikeresebb figurám: Süsü, a sárkány. Hihetetlenül elsült az ötlet. Eredetileg egy részt rendelt meg a tévé, aztán - persze a remek színészek és Bergendy Pistáék kitűnő zenéje eredményeképpen is - még tizenhárom részt írtam meg, amiből kilencet le is forgattak. November végén pedig a József Attila Színházban bemutatták a színpadi változatot, amiben új dalok, új szövegek is vannak, és Galambos Erzsike isteni. Kodály mondta annak idején, hogy a jövő közönsége abból lesz, akit gyerekkorában megtanítunk rá. Nos, a színház nézőterének egyharmadán a mai negyvenesek ülnek, akik gyerekfejjel kapták Süsü első kalandjait...

És melyik a kedvenc Csukás István verse?

Vers is több van. Nagyon szeretem a „Szüntelen eső" című szerelmes versemet. Aztán a „Mintha átvágnánk Tahitin", és az édesanyám halálakor írt „Istenke, vedd térdedre édesanyámat" című költemények a legkedvesebbek.

Nemrégiben iskolát neveztek el Önről...

Életem legnagyobb díjának tartom... Óriási kitüntetés ez, azt hiszem, ezzel visszakaptam azt a rengeteg szeretetet, amit az eltelt évek során a gyerekeknek igyekeztem átadni. A Zala megyei Teskánd általános iskolájából kerestek meg az ötlettel. Először hallani sem akartam róla, de aztán megtudtam, hogy a gyerekek szavazatai alapján lettem én a kiválasztott, és ez meggyőzött. Nagy realitásérzékről tanúskodik, hogy élő írót kerestek. Nem volt helye a szemérmes ódzkodásnak. A legnagyobb kitüntetés ez, amit a gyerekektől kaptam. Kaptam díjakat a felnőtt társadalomtól is, de az író hiúsága más, mint az embereké. A papír előtt ülni rettenetesen magányos dolog, de a gyerekek elismerése a legfényesebb visszaigazolás. Azért kicsit furcsa, hogy ha levelet kapok az iskolából, a címzett és a feladó helyén is az én nevem áll...

Azért a felnőtt társadalom is elismeri munkásságát...

Igazán büszke arra vagyok, hogy az 1975-ös hollywoodi Televíziós Fesztiválon a „Keménykalap és krumpliorr" elnyerte az Év Legjobb Gyerekfilmje nagydíját, az Emmy-díjat. Persze ehhez is kellett a rendező, Bácskai Lauró István, az operatőr, Ráday Mihály és a remek szereplők, többek között Alfonso játéka.

(Emellett Csukás István kétszeres József Attila-, kétszeres Ifjúsági, kétszeres Déry Tibor-díjas, megkapta a Művészeti Alap irodalmi díját, az Andersen-díjat, MSZOSZ-díjat, az Év Könyve elismerést, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Életműdíját, és a Tekintet Alapítvány díját. 1999-ben Kossuth-díjat kapott. A szerk.)

Mivel telnek mostanában napjai?

Mindig dolgozom, mindig tervezek. A nyáron elkészítettem egy filmforgatókönyvet, egy kutya szemével fedezzük fel Budapestet. Most folyik a film anyagi hátterének megteremtése. Azt szoktam mondani, a legolcsóbb dolog a papír, a golyóstoll és az író. A kiadómmal megállapodtam, hogy minden Karácsonyra megjelentetünk egy-egy új mesekönyvet, és az idén megjelent első színdarabom, az Ágacska könyvváltozata is. Aki nem látta annak idején, legalább olvassa el... Debrecenben bemutatták a „Nagy ho-ho-ho-horgász kórházban" című mesémet. Na, nem kell senkinek megijedni, semmi baja a horgásznak, csak festik a lakásukat, és Magyarországon a legolcsóbb megoldás ma, ha ilyenkor kórházba vonul az ember...

Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



nanano 2008-12-24_09:28:25_#1

Legidosebb unokam par honap mulva tolti be a 13-at. Ha eppen nem kamaszodik, hona aklatt Mirr-Murral jelenik meg, mondvan: nagyi ezek olyan aranyos tortenetek, de en soha nem erek a vegere.(Nagyon lassan olvas maagyarul.)Mivel gyerekeim Csukas Istvanon nottek fel, a konyvek agyonolvasottak, a kazettak agyonnezettek, a meseket meg kivulrol tudom. Ha megis "hozzakoltok" azonnal kijavit.
A gyerekirodalom igencsak sokat koszonhet az "rend eber oreinek". A mai napig nem ertem viszont azt, hogy illetekes elvtars hogy nem vette eszre a mesekben jelenlevo komoly tarsadalmi mondanivalot?! Nyilvan az o gyerekei is ezeken a meseken nevelkedtek.
A folytatast, es minel tobb folytatast a hataron tul is varjuk. Jo egeszseget.

---