kissebb méretnagyobb méret   
Bán Zsuzsa, 2009-02-08 22:22

A Richter szürke eminenciása

Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója pontosan ellentéte annak a sztereotip imázsnak, amely az üzleti életben hangsúlyos szerepet játszó menedzserekről - nem csak Magyarországon! - kialakult a közvéleményben. Megjelenésben is, életmódban is.

 


Bogsch Erik

Vékony alakja örökös szürke öltönyében nem látható egyetlen társasági eseményen sem, ahol - a gazdaság prominensei szerint - „kötelező" a sikeres üzletembernek „láttatnia magát". Halkan beszél, gesztusok nélkül még akkor is, ha súlyos mondanivalója van, valószínűleg éppen ezért hatásos és meggyőző olykor kíméletlenül őszinte beszéde. Ritkán nyilatkozik, de ha megszólal, pengeélesen fejti ki érveit a magyar gyógyszeripar, a természettudományos oktatás, a hazai innováció érdekében.

Magára erőszakolt fegyelem vagy családi tradíció ez a visszafogottság?

- Inkább úgy mondanám: ez mindenkor jellemző volt a Richter menedzsereinek stílusára. Nagyszerű emberek voltak, kemények, meg nem alkuvóak, szakmailag kimagaslóak és képesek voltak nemzetközi méretekben gondolkodni a gyár jövőjéről. Hiszek abban, hogy akinek ilyen háttere van, annak nem kell hangerővel bizonyítania igazságát. A jó értelemben vett lobbyra persze szükség van de ennek eredményeken, az ágazat helyzetének világos elemzésén kell alapulnia. Úgy érzem, az elődeim példáját, kell követnem. Szerencsém volt ismerni a szakma egyik doyenjét, Pillich Lajost, akit 1935-ben még Richter vett fel, s aki 1976-ig - ahogy maga meghatározta - „szolgálta" a gyárat. Hosszú szünet után az igazgatóság elnökének hívták vissza 1990-ben, s nehéz helyzetben nagy szolgálatokat tett a vállalatnak. Varga Edit, aki 1957-től 1985-ig állt a gyár élén és Szolnoki József, aki 1992-ig közvetlen elődöm volt, szintén ezt a hagyományt követték. Természetesen otthon is arra tanítottak, hogy nem hangoskodással, hanem teljesítménnyel kell bizonyítanom a tudásomat.

A Richter első számú menedzserének 1992-ben kérte fel az állami tulajdonos. Az ország legnagyobb gyógyszervállalata akkor már túl volt egy sikertelen privatizációs pályázaton és a vagyonkezelők már azt fontolgatták, hogy fillérekért eladják az egész céget. Szinte reménytelen helyzetben miért fogadta el a megbízatást?

- Mert én jobban ismertem a Richter valós értékét, mint azok, akik áruba akarták
bocsátani. Itt kezdtem a pályámat 1970-ben, vegyészmérnöki - gazdasági mérnöki diplomával. A gyári munkát az édesapám tanácsára választottam. Ő külkereskedő volt, s én is ezzel akartam kezdeni a pályát, de apám ragaszkodott ahhoz, hogy előbb a gyártási folyamatokat, a fejlesztést ismerjem meg, ne kereskedjek, amíg nem tudom, hogyan készül a piacnak felkínált termék. Igaza volt, a szakmát így kell megtanulni. A Richternél egészen fejlesztési főmérnök- helyettességig vittem, de dolgoztam a magyar gyógyszeripar külkereskedelmét képviselő Medimpexnél is, így 1977-től 83-ig Mexikóban, majd 1992-ig Londonban képviseltem az üzletágat. Ez is nagy lecke volt, hiszen külhonban szerzett ismereteimet éppen úgy kamatoztatni tudtam, mint azt, amit a fejlesztésben tanultam.

Mennyire volt válságban a Richter, amikor átvette a stafétabotot?

- Néhány jellemző számot mondanék. Az árbevétel 13 milliárd forint volt, az adósság 7 milliárd, veszteség 2 milliárd, mert a nyereség elment a kamatfizetésre. Az 1991-ben meghirdetett privatizációs pályázatra egyetlen szakmai befektető sem jelentkezett. Viszont volt egy jelentkező, aki 100 millió dollárért megvette volna az egész céget. Az adásvétel egyetlen szavazaton hiúsult meg. Hadd tegyem hozzá, a cég piaci értéke az akkori ajánlatnak ma harmincszorosa. Nagy ára volt annak, hogy 1993-ban saját erőből végre tudjuk hajtani a fordulatot és kikerüljünk a csapdából. Fájdalmas leépítéseket kellett végrehajtanunk. Eladtuk a Fabulon márkanevű kozmetikai ágazatot és az állatgyógyászati termék-csoportot. Közel 1000 fővel csökkentenünk kellett a létszámot, mert csak így tudtuk a többi, mintegy 5000 munkahelyet megvédeni. A piaci stratégiát is meg kellett változtatni. Nem fogadta egyértelmű helyeslés azt az elhatározásunkat, hogy visszatérünk a volt szovjet piacra. De bizonyosak voltunk abban, hogy azt a Richter imázsát, amelyet évtizedek alatt kiépítettünk, nem szabad veszni, hagyni. Nem állítom, hogy kockázatmentes lépés volt, hiszen a FÁK országokban bizonytalanok voltak a fizetési kondíciók, az oroszországi hiperinfláció sem volt éppen biztató. Mégis azt mondom ma is, ez volt az egyetlen kitörési pont a számunkra. Nagyon gyorsan létrehoztunk két vegyes vállalatot, melyek elsősorban a kereskedelemben voltak érdekeltek. Hálózatunk segítségével rövid idő alatt fel tudtuk tornázni magunkat az értékesítésben.

Miért határoztak úgy, hogy 1994-ben nem szakmai, hanem pénzügyi befektetőket keresnek a privatizációhoz?

- Ez logikus lépés volt, hiszen tőkeemelésre volt szükségünk ahhoz, hogy biztos pénzügyi alapokra építhessük további stratégiánkat. Az állam részesedése akkor 87 százalék volt, ez csökkent le 62 százalékra 1994-ben a pénzügyi befektetők megjelenésével. Ma 25 százalék plusz 1 részvény az állami tulajdon, ami annyit jelent, hogy a hazai gyógyszeriparban ma a Richter az egyetlen nagy cég, amely magyar maradt. A sikeres tőkebevonáshoz a fejlesztési stratégiánkat is át kellett alakítanunk. Egyértelmű volt, hogy szteroid-vonalat kell megerősítenünk, mert kutatásban itt álltunk a legközelebb a világszinthez. Tíz évre, komoly beruházásokra és megfeszített munkára volt szükség ahhoz, hogy ebben a termékcsoportban ma már valóban a világ legjobbjai közé kerüljünk.

Az orosz válság idején 1998-ban viszont közel jártak ahhoz, hogy nagy bajba kerüljenek?

- Ez így igaz. A részvényeink néhány nap alatt 3900 forintra estek vissza a 25300 forintos szintről. Viszont sikerült gyorsan lépnünk a többi piacon, ami elsősorban a korábbi erőltetett tempójú fejlesztésnek volt köszönhető. Erre az időszakra datálhatók első sikereink az USA-ban. Kétmillió dolláros forgalomról indultunk, 2003-ban pedig már közel 100 millió dollár az eladásaink értéke. Ma az USA a második legnagyobb exportpiacunk. Nem csak hatóanyagot, hanem csomagolt termékeket is értékesítünk, ami egy gyógyszergyár számára különösen fontos. 1998-ban kezdtünk terjeszkedni a közép-európai régióban, amikor Marosvásárhelyen vettünk meg egy gyárat. 2002-ben, Lengyelországban sikerült megvásárolnunk egy jelentős gyógyszergyárat, 2004-ben pedig indiai-magyar vegyes vállalatot hoztunk létre. A stratégiánk jónak bizonyult. A részvényeink értéke ma közel 30 ezer forint, nincs adósságunk, viszont vannak jelentős pénzügyi tartalékaink, ami még a jelenlegi gazdasági krízisben is biztosítja, hogy mérsékelten kelljen fájdalmas lépéseket tennünk. Hároméves beruházással felépítettük új kémiai kutató és irodaépületünket, amely 2007 márciusában kezdett el működni. Még 2000-ben megvásároltunk eredeti épületeink tőszomszédságában egy 14 hektáros elhagyatott iparterületet. Az ide tervezett beruházásoknak első eleme a labor és irodaépület együttes.

Az impozáns épület a nemzetközileg is elismert építésznek Zoboki Gábornak és építészirodájának mestermunkája. Zoboki Gábor úgy nyilatkozott, hogy a külföldön máris díjat nyert alkotásban nagy szerepe van egyrészt a Richter főépítészének, másrészt annak, hogy az igényes megrendelő szabad kezet biztosított szakmai elképzeléseinek. Nem luxus egy ennyire magas szintű épületet emelni a fejlesztésnek?

-Ha azt akarjuk, hogy a kutatóink ugyanolyan teljesítményeket nyújtsanak, mint amit a világhírű intézetek elvárnak munkatársaiktól, akkor megfelelő hátteret, környezetet kell teremteni ehhez. Csak akkor tudjuk megtartani kiváló embereinket, ha ugyanazt az infrastruktúrát biztosítjuk, mint a konkurencia. A hármas tagozódású épületben az iroda, a laboratóriumi és a kiszolgáló sáv megfelel a legmagasabb európai követelményeknek, s méltó ahhoz a pozícióhoz, amit a Richter kivívott magának a világban. Egyébként hadd jegyezzem meg, azokból a plusz adóterhekből, amelyet évek óta kirónak a hazai gyógyszeriparra s ezen belül a Richterre, még három ilyen épületet tudnánk megépíteni, amelyekre szükség is lenne fejlesztéseinkhez.

Hosszú évek óta küzd a mindenkori kormányzat fiskális szemléletű iparpolitikája ellen, a magyar gyógyszeripar érdekében. Az érvek sorra lepattannak a mereven ellenálló adópolitikusokról, akik váltig amellett kardoskodnak, hogy fizessenek a magas nyereséget produkáló gyógyszercégek. Miért tartja igazságtalannak ezt az érvet?

- A magyar piacon a hazai gyártók részesedése a 90-es évek eleje - a túlságosan gyors liberalizáció bevezetése óta - folyamatosan csökken, miközben a külföldi gyártók, összehasonlíthatatlanul magasabb árú termékeiből rohamosan nő. A hazai gyártók részesedése ma 26 százalék az összforgalomból, a Richter esetében pedig 6 százalékra esett vissza. Ez annyit jelent, hogy társadalombiztosítás részben a hazai cégekkel fizetteti meg azt a támogatást, amelyet a külföldi termékeknek biztosít. Ez igaz nem csak a magyar tulajdonú Richternél, hanem a külföldi tulajdonban Magyarországon termelő gyáraknál is, mint például az Egis, a Sanofi-Aventis és a Teva. Ez merőben ellentétes a nemzetközi gyakorlattal, amely mindenütt a helyi gyártókat támogatja. Közel két évtizedes az a küzdelem, amelyet a magyar gyógyszergyártók szövetsége a kormányokkal folytat. Mai napig fájdalmas számomra, hogy szövetségesemet és küzdőtársamat, Orbán Istvánt, a szakmai szövetség elnökét, az Egis vezérigazgatóját, az üzletág emblematikus egyéniségét néhány éve elvesztettük. Halála pótolhatatlan veszteség, mert ő volt az, aki minden fórumon, nálam sokkal erőteljesebben képviselni tudta a magyar gyártók érdekeit. S hadd tegyem hozzá ez nem csak gyárak érdekeit, hanem a vállalatoknál dolgozó munkások, mérnökök, munkatársak védelmét is jelenti. A plusz terhek, amelyeket el kell viselnünk, munkahelyek megőrzését veszélyeztetik, és ennek súlyos kihatása lehet a hazai fogyasztásra és így, áttételesen a magyar gazdaságra.

Magánbeszélgetésre készültünk Bogsch Erikkel. Sikerült a Richter-történet egy fontos fejezetét végigvennünk és a hazai gyógyszeripar helyzetét rekonstruálnunk. Valóban ez a legfontosabb az életében?

- Természetesen van harmonikus családom, három gyermekem és két unokám, ez a legfontosabb. A családom után előtérben viszont, amíg ezen a poszton vagyok, valóban a Richter áll.

Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



Anonymus 2010-09-03_09:36:06_#2

Sajnálom, hogy manapság ilyen cikkek, nem jelennek meg rendszeresen a sokak által olvasott napi lapokban, magazinokban.Egy tisztességes innovatív, a teljesítményt, a munkát előtérbe helyező, a múlt értékeit, személyiségeit elismerő, a ma kihívásaiban is helytálló ember életútjáról kaphattunk képet.
Köszönöm az újságírónak is a színvonalas cikket



evelynn 2010-03-28_13:37:49_#1

Mély tiszteletem a vezérigazgató Úrnak! Köszönöm ezt a cikket, hálás vagyok, hogy olvashattam és viszont láthattam az általam nagyra becsült Bogsch Eriket. Öröm volt a cégnél és alkalmanként személyesen Vele dolgozni. Egy volt Richter-alkalmazott.