2009-03-07 21:31

Az optimisták tovább élnek

Hogy félig telinek vagy félig üresnek látjuk ugyanazt a poharat, jól tudjuk, nagyszerűen leírja karakterünket. A Pittsburgh-i Egyetem kutatóinak nemrég megjelent tanulmánya szerint az előbbi típus nem csak egészségesebb, de tovább is él pesszimista társainál.

Egy nagyszabású felmérés érdekében 1994-től nyolc éven át követték nyomon százezer 50 év feletti amerikai nő egészségi állapotát, s a Women's Health Initiative adatai szerint a kutatók a krónikus betegségek gyakorisága és a halálozási ráta alapján arra jutottak, hogy az optimista beállítottságúak között nemcsak a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a rák kockázata volt alacsonyabb borúlátó társaikhoz képest, de a szívbetegség kockázata is 30 százalékkal, a halál esélye pedig 14 százalékkal csökkent. A kutatást vezető Hilary Tindle szerint összefügghet ez azzal is, hogy az optimisták többet mozognak, inkább adnak az egészséges táplálkozásra, és a megelőzés érdekében gyakrabban fordulnak orvoshoz. Az American Psychosomatic Society éves találkozóján ismertetett tanulmány szerint a nyomon követés ideje alatt a pesszimistább, cinikusabb típusú csoporthoz sorolhatók 16 százalékkal nagyobb valószínűséggel hunytak el, s a rákban elhalálozás kockázata egyenesen 23 százalékkal volt nagyobb az ő esetükben. Míg az optimistáknak több a barátjuk és a „sűrűbb szociális háló" jobban védi őket, krízis idején a jövedelemtől, az iskolázottságtól, a fizikai aktivitástól, dohányzástól és az ivástól függetlenül is alacsonyabb az optimista típusú emberek halálozási kockázata. Tindle szerint ugyan még sok vizsgálatra van szükség a jövőben, a pozitív hozzáállás élethossz-növelő hatása egyértelműen kimutatható. Az American Psychosomatic Society találkozóján ismertetett eredmény szerint az is nyilvánvaló, hogy a fehér nők jobban tűrik a stresszt, mint a feketék.

A stressz és a harag szívritmuszavart okozhat

Korábbi tanulmányok eredményeit támasztja alá a New Haven-i Yale Egyetem kutatói által a hét elején nyilvánosságra hozott publikáció, mely szerint a harag és stressz, valamint más, az érzelmi életünket erőteljesen befolyásoló hatások akár halálos szívritmuszavart is kiválthatnak az arra érzékeny embereknél. Az amerikai kardiológusok folyóiratában publikált tanulmány a háborúkat, a földrengéseket, sőt, még a futball-világbajnokságokat is felelőssé teszi a hirtelen szívleállás miatt bekövetkezett halálozási arány megemelkedéséért. A kutatást vezető Rachel Lampert szerint a stressz a szív „elektromos rendszerét" befolyásolja, s ezért azok, akiknél a harag által kiváltott elektromos instabilitás nagyobb, jobban ki vannak téve a szívproblémák kockázatának. A 62 szívbeteget és beültetett defibrillátorral élő pácienst megvizsgáló kísérlet során a résztvevők feladata az volt hogy olyan eseteket idézzenek föl, amikor haragot éreztek, és eközben a kutatók a szív elektromos instabilitását jelző változásokat egy EKG készülékkel mérték. Az aritmiával szemben sebezhető páciensek esetében egy beültetett műszer észlelte a szívritmus veszélyes ingadozását, szükség esetén elektromos ütéssel helyreállítva a normális ritmust. A Lampert vezette kutatócsoport egyértelműen megállapította, hogy a harag növeli a páciens elektromos instabilitását, s a referenciacsoportot három évig követve azt szögezték le tanulmányukban, hogy bár a defibrillátort működésbe hozó aritmia gyakrabban jelentkezik a stresszes, haragos típusú egyéneknél, az egészséges szívűek esetében a képlet nem érvényes.

Candide, vagy az optimizmus

A pozitív értelemben vett optimizmust és a parasztvakítással felérő ostoba idealizmust talán egy klasszikus irodalmi mű sem gúnyolta ki olyan átütő erővel, mint a filozófus és polgárjogi szabadságharcos, Voltaire zseniális kisregénye, a Candide vagy az optimizmus, mely a 17-18. század fordulóján élt német gondolkodó, Leibniz nézeteit gúnyolta ki vitriolos stílusban. Az Isten tökéletes alkotásaként a világot leíró filozófus egy hiszékeny ifjú, Candide nevelőjeként ábrázoltatik a regényben a bárgyú optimizmust képviselő Panglos mester személyében, aki a feudális társadalmat képviselő, a háborúkat és a vallási üldöztetések kegyetlenségeit is derűs nyugalommal szemlélő, hátborzongató figura, aki meggyőződéssel vallja, hogy világunk nem más, mint a lehetséges világok lehető legjobbika. Aki az egykori cenzorok szemében szálkát, sőt, veszélyes mételyt jelentő Candide-ot valaha olvasta, megkerülhetetlen alapműnek tekinti ezt a szellemességében felülmúlhatatlan fejlődés-, illetve utazóregényt. Az 1778-ban 84 éves korában elhunyt, eredetileg Francois-Marie Arounet néven anyakönyvezett költő-filozófus és polgárjogi aktivista a francia felvilágosodás kimagasló gondolkodójaként évtizedekkel előzte meg korát.