2009-11-06 00:04

Emberkéz hozta létre a sivatagot

Régészeti bizonyítékokat találtak rá, hogy az erdőirtás ökológiai katasztrófát okoz. A mostani Peru területén élő nép, amely a híres, úgynevezett Nazca-vonalakat létrehozta, szó szerint maga alatt vágta a fát, amikor kiirtotta a területet egykor borító hatalmas erdőségeket.

A jelenleg sivatagos hatalmas fennsík arról nevezetes, hogy óriási és leginkább csak nagy magasságból élvezhető ábrák borítják. Egy oxfordi kutatócsoport munkája nyomán kiderült, hogy az ott lakók néhány száz év alatt felhasználták az óriási erdőségek faanyagát, amitől a terület mikroklímája megváltozott. Az így kialakult száraz éghajlat nem kedvezett a növényi kultúráknak, és az emberek nem tudtak elegendő élelmiszert termelni. A terület jellegzetes növénye egy olyan fa volt, amely akár több száz évig is élt, és gyökerek nagyon nagy mélységből is felszívták a talajvizet, amelynek egy részét elpárologtatva tartották fenn a szükséges páratartalmat. A fák megkötötték a nitrogént, ezzel biztosították a föld termékenységét, megóvták a völgyet a szelektől, s gyökérzetükkel meggátolták, hogy az áradások lemossák a talaj felső rétegét. A helyi népesség azonban oly sok fát kivágott, hogy a földművelés számára új meg új területeket tisztítson meg, hogy felborította a kényes ökológiai egyensúlyt.

"Az ókori dél-amerikai civilizáció, amely másfél évezreddel ezelőtt tűnt el, tevékenységével károsította a helyi törékeny ökorendszert" - hangsúlyozza az Oxfordi Egyetem közleménye. A tanulmány rávilágít a jelenkori száraz, sivatagos területek fokozott védelmének szükségességére is. "A történelem előtti kor hibái fontos tanulsággal szolgálnak számunkra abban, hogy hogyan bánjunk a jelenben a törékeny ökorendszerekkel" - hangsúlyozták a kutatók a december koppenhágai klímacsúcs előkészítésén dolgozó barcelonai konferencián.

A Nazca-vonalak

Az úgynevezett Nazca-vonalak a perui Nazca-sivatagban látható, a talajba vágott árkokból (úgynevezett geoglifákból) kialakított hatalmas ábrák, amelyek egy 80 kilométer hosszú sávban terülnek el Nazca és Palpa városa között. A képeket feltehetőleg a Kr. e 200 és Kr. sz. 700 közötti évezredben alakították ki. Több száz különálló ábra látható, amelyek némelye csak egyszerű vonal, mások stilizált kolibrikat, pókokat, majmokat, halakat, köztük cápákat és bálnákat, lámákat és gyíkokat ábrázolnak.

A talaj felső vöröses kavicsrétegét távolították el, és az alatta levő világosabb színű földréteg adja az ábrákat. A legnagyobb kép körülbelül 200 méter átmérőjű. A tudósok vitatkoznak az ábrák készítésének céljáról, de leginkább valamilyen rituális jelentőséget tulajdonítanak nekik. Az egyszerűbb geometriai vonalrendszerek talán vizet gyűjtöttek egykor vallási ceremóniákhoz. Az állatokat ábrázolók termékenységi szimbólumok lehettek, más elképzelések szerint pedig akár óriási csillagászati naptárak.

UFO-hívő kutatók szerint a vonalakat földönkívüliek hozták létre, esetleg óriási ősi repülőtér nyomait őrzi.

A rendkívül száraz, szél által ritkán járt fennsík a legtöbb ábrát megőrizte a mai napig.