kissebb méretnagyobb méret   
Both Előd, 2009-12-05 08:20

A holdautó tervezője

Balozsameggyestől a Holdig. Egy magyar gépészmérnök karrierje a Budapesti Műszaki Egyetemtől a General Motorson át a NASA tervezőrészlegéig. Pavlics Ferenc az Apollo programban használt holdautó, a Lunar Roving Vehicle létrehozásának kezdeményezője, a jármű tervezője és főkonstruktőre. A vele készült interjú a 2009. évi World Science Forum alkalmából kiadott 12 tudós a 21. századról című kötetben jelent meg.

 


Pavlics Ferenc 1928. február 3-án született egy Vas megyei kisfaluban, Balozsameggyesen. Gépészmérnök, az Apollo programban használt holdautó, a Lunar Roving Vehicle létrehozásának kezdeményezője, a jármű tervezője és főkonstruktőre.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben szerzett gépészmérnöki diplomát, ahol ezt követően hat évig tanított. 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a General Motors kutatórészlegének munkatársa lett a Michigan állambeli Detroitban.

1961-ben a General Motors villamos-meghajtású járművek kutatóközpontjába helyezték át a Kalifornia állambeli Santa Barbarába. A NASA Marshall Űrrepülési Kutatóközpontja, (NASA Marshall Space Flight Center) és a Boeing Aerospace Company megbízásából, a General Motors vezető mérnökeként a hold-terepjáró autó fejlesztését irányította. Műszaki igazgatóként ő felügyelte és vezette az Apolló programban használt holdjármű tervezését és kivitelezését.

A világ első Földön kívüli járművei, a holdi talaj- és légköri viszonyokra tervezett különleges kerekeinek köszönhetően kifogástalanul működtek. 1971-ben és 1972-ben az Apollo-15, -16 és -17 űrhajók asztronautái közlekedtek velük a Holdon. Pavlics Ferenc az Apollo program sikeréért, a holdjáró tervezéséért 1971-ben NASA-díjat kapott. Az 1990-es években közreműködött a Mars-kutatásban sikeresen használt Sojourner, valamint a Spirit és az Opportunity Mars-járók tervezésében is.

Az 1980-as évek elején az Opel spanyolországi gyárában megszervezte a Corsa személygépkocsik sorozatgyártását. Érdeklődése később a hibrid-hajtású járművek felé fordult. Részt vett a Santa Barbara-i elektromos meghajtású autóbuszok kifejlesztésében és a közösségi közlekedési hálózat beüzemelésében.

2000-ben aranydiplomát kapott a Budapesti Műszaki Egyetemen, 2008. március 15-e alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.


- Melyek a világ jelenlegi legégetőbb problémái, általában véve, a tudományban, illetve az Ön tudományterületén?

- XXI. század legfontosabb problémái a Föld erőforrásainak ésszerűbb felhasználásával függenek össze. A folytonosan növekedő népesség egyre több energiát, élelmet és egyéb természeti erőforrást igényel, miközben fokozott mértékben szennyezi a környezetét és egyre több szemetet termel. Csak a tudomány és a technika eredményeinek felhasználásával biztosíthatjuk a kellő mennyiségű energiát a megújuló energiaforrásokból addigra, mire véges szén- és kőolajkészleteinket kimerítjük. Az alternatív energiatermelés ugyanakkor csökkenti azt a légszennyezést, amely minden bizonnyal hozzájárul a globális felmelegedéshez. A tudomány hatékonyabbá teheti a mezőgazdaságot is, így képesek lehetünk ellátni az egyre növekvő népességet.Saját, szűkebb szakterületem, az űrkutatás jelentős mértékben segítheti ezeknek a fontos problémáknak a megoldását, mert az űreszközök folyamatosan figyelemmel kísérik a szennyező forrásokat és a szennyezés mértékét, segítenek az ígéretes energiaforrások azonosításában, figyelik a mezőgazdasági haszonnövényeket sújtó betegségeket, és így tovább. A távoli világűr felderítése ugyancsak hozzájárulhat a földi problémák megoldásához, mert az e területen szükséges gyakorlati megoldások során másutt is hasznosítható technológiákat fejlesztenek ki. Vagy pedig, amint azt Stephen Hawking a közelmúltban (teljesen komolyan) megjegyezte, az emberiség túlélése azon múlik, hogy képes lesz-e elhagyni a Földet, és kolóniákat létrehozni a világűrben, miután itt a Földön kimerülnek az erőforrásaink vagy a Földet lakhatatlanná tesszük.

- Mi lehet a tudomány szerepe ezeknek a gondoknak a megoldásában, enyhítésében?

- Csak a tudomány és a technika oldhatja meg az energiaigény és a környezetszennyezés problémáját. Emellett azonban arra is szükség van, hogy a társadalom támogassa a tudomány által kifejlesztett azon megoldásokat is, amelyek bizonyos mértékű áldozatvállalást igényelnek. Ezzel összefüggésben rendkívül fontosnak tartom a média és a oktatási intézmények szerepét, az általános iskolától az egyetemig minden szinten.Az új energiaforrások fejlesztése már folyik, hasznosítjuk a napfény és a szél energiáját, a Föld belső hőjét, és egyre korszerűbb atomerőműveket fejlesztünk ki. Remélhetőleg a XXI. században valóra válik a magfúzióból nyerhető energia hasznosítása is. A tudomány és a technika az energia egyre hatékonyabb felhasználásában is szerephez juthat. A gépjárművek sokkal hatékonyabban működhetnek a jelenleg fejlesztés alatt álló „plug-in hibrid" rendszerű hajtóművekkel. (A plug-in hibrid rendszer átmenetet képez a „hagyományos" hibrid és a villanyautó között. Előbbinél benzinmotor tölti az akkumulátorokat, utóbbinál azok az elektromos hálózatról tölthetők fel. A „plug-in" hibrid akkumulátorait menet közben a benzinmotor tölti, de szükség esetén hálózatról is utántölthetők.) Ehhez azonban áttörésre van szükség az elektromos energia tárolása területén, az akkumulátoroknak megbízhatóan kell működniük, és elérhető áron kell rendelkezésre állniuk. A különféle gépekben és berendezésekben alkalmazott villanymotorok hatékonysága is fokozható, emellett rengeteg energiát lehetne megtakarítani a korszerű világítótestekkel.A mezőgazdaság és az élelmiszertermelés területén a biológia játszhat fontos szerepet, mert a különböző éghajlati körülményeknek és talajtípusoknak jobban megfelelő, nagyobb terméshozamot biztosító és a betegségeknek jobban ellenálló növényfajtákat fejleszthetnek ki.

A XXI. század problémáinak megoldásához az űrtechnológia is jelentős mértékben hozzájárulhat. A fejlett műholdas hírközlési rendszerek ma már azonnali kommunikációt tesznek lehetővé a világ bármely két pontja között, a „globális helymeghatározó rendszer", közismert rövidítésével a GPS pedig lehetővé teszi a mezőgazdasági munkagépek autonóm irányítását. A világűrből a látható fény és az infravörös sugárzás tartományában készített felvételek és a radarképek segítségével azonosíthatóak azok a területek, ahol a bányászati feltárás vagy a mélyfúrások a siker reményével kecsegtetnek. Ugyanezeken a felvételeken azonosítható a növényi kártevők által okozott fertőzés. A már működő és a még csak fejlesztés alatt álló embereket szállító űrhajók és automata űrszondák a technológiai fejlődés csúcsát képviselik. Ezeknek a fejlesztéseknek a melléktermékeiként a Földön is jól használható eszközök, eljárások születnek.

- Az ön kutatási területén melyek az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású felismerései, felfedezései, ezek hogyan hatnak a 21. század alakulására?

- A világűr kutatása a XX. század közepén kezdődött, és ezáltal kiterjedt az emberi tevékenység és a tudományos felfedezések horizontja. A történet az Explorer-1 űrszondával kezdődött, azóta felkerestük a Naprendszer összes bolygóját és egy sor holdjukat. A Naprendszerre vonatkozó ismereteink ezerszeresére nőttek. Lakható bolygókat keresünk a Naprendszeren kívül, és azt tervezzük, hogy meglátogatunk néhány kisbolygót és leszállunk a felszínükre. Keressük azokat a kisbolygókat, amelyek veszélyt jelentenek számunkra, mert a Földnek ütközhetnek, és vizsgáljuk, milyen módszerekkel lehet őket letéríteni a pályájukról, és ezáltal megóvni a Földet a becsapódásuktól.Az elmúlt évtizedekben számos gyakorlati alkalmazást fejlesztettünk ki, hírközlési műholdak százait, műholdas helymeghatározó rendszereket és katonai felderítő műholdakat használunk. A XXI. századra a Föld kiterjedt vizsgálatát tűztük ki célul, megmérjük a Nap energiáját, a földi légkör és a felszín hőmérsékletét, a felhők szerkezetét, a légkörben található szén mennyiségét és eloszlását. Ezen erőfeszítéseink hozzásegítenek azoknak az óriási gondoknak az enyhítéséhez, amelyekkel az energetikában, az élelmiszertermelésben és a szennyeződések kezelése területén kell szembenéznünk.Megtanultuk, hogy az ember képes legyőzni a Föld gravitációját. Az Apollo- program során, amelyben személyesen is részt vehettem, az emberek leszálltak a Holdra, és ott járműveikkel alapos kutatómunkát végeztek. Több nemzet összefogásának eredményeképpen megépítettük a Nemzetközi Űrállomást, és a fedélzetén biztosítottuk az ember folyamatos jelenlétét a világűrben.Folyik a Mars átfogó kutatása, amelynek keretében űreszközeink a bolygó körül keringenek, leszállnak a felszínére, sőt, önjáró laboratóriumaink, a roverek bejárják a felszínt. A kutatások igazolták a víz jelenlétét a Mars felszínén, ami lehetőséget teremt az élet valamilyen fajtájának az előfordulására is.A XXI. században az űrkutatásban tovább bővül a nemzetközi együttműködés, ezzel párhuzamosan pedig tovább gyarapodnak a Világegyetem egészére, és azon belül különösen a Naprendszerre vonatkozó ismereteink. Egyik legjelentősebb programunk a Constellation-program, ennek keretében azt tervezzük, hogy űrhajósaink visszatérnek a Holdra, ahol megteremtik a hosszú távú emberi tartózkodás feltételeit. A Holdon végrehajtott összetett küldetések során gyűjtött tapasztalatoknak jó hasznát vesszük majd, amikor valamikor a XXI. század közepe táján embereket akarunk a Marsra küldeni. Ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz feltétlenül nemzetközi összefogásra lesz szükség.

- Melyek a leglényegesebb különbségek a tudomány 20. századi és 21. századi művelésében?

- A technológiai fejlődés hatással van a tudomány XXI. századi művelésére. Rendelkezésünkre áll az Internet, lehetővé téve az e-mailen keresztül történő együttműködést, blogok írását, a telefonkapcsolaton keresztül tartott szemináriumokat, egyetemi kurzusokat, valamint az országhatárokon átívelő virtuális hálózatok létrehozását. A tudományos cikkeket on-line olvashatjuk, ugyanígy készíthetjük el a hivatkozásokat, nincs szükség arra, hogy személyesen elmenjünk a könyvtárba.Az azonnali, nyílt kommunikáció sokkal hatékonyabbá és gazdaságosabbá teszi a tudományos kutatást, mert kiküszöböli a párhuzamosságokat, valamint szabadon hozzáférhetővé teszi az adatokat, az eredményeket és a jegyzőkönyveket.A másik nagy különbség a tudományos kutatás XXI. századi és korábbi művelése között az, hogy széles körben rendelkezésre állnak a nagy teljesítményű számítógépek (ma már több szuperszámítógép van, mint ahány mérnöki rajzasztal), a rendkívül sok mindenre képes szoftverek pedig a nagyon bonyolult folyamatok modellezését is lehetővé teszik.
Minthogy a tudományos információk szabadon hozzáférhetőek, ezért a kommunikációs robbanás újrafogalmazza a tudomány és a társadalom közötti kölcsönhatást.

- Melyek a legfontosabb, „áttörés-jellegű" megválaszolandó kérdések az Ön tudományterületén, megjósolható-e azok társadalmi fogadtatása és kihatása?

- Az űrkutatás területén számos „áttörést" jelentő felfedezésre lesz szükség, ha meg akarjuk valósítani a korábbiakban vázolt célokat.A Mars Exploration Rover (Spirit és Opportunity), illetve a Phoenix programok során már sikerült igazolni, hogy létezik víz a Marson. Ennek köszönhetően most felgyorsul az élet nyomainak keresése, márpedig valódi áttörést jelentene az, ha sikerülne az élet bármilyen formáját felfedezni a Marson.Folytatódnak az emberes űrrepülések, ezen a területen az jelentheti az első áttörést, ha sikerül állandó, önfenntartó telepet létrehozni valahol a Hold déli sarkvidékén. A Hold kiindulópontként szolgálhat számos különböző űrbeli tevékenységhez és folyamathoz, többek között önfenntartó, állandó telepek kifejlesztéséhez. Ha a holdbázist a Hold déli pólusára tervezzük, akkor ott az állandó napsütés következtében folyamatosan biztosítható a napelemekkel történő energiatermelés, miközben az űrhajósok nagy hatótávolságú járműveikkel felderíthetik a Hold túlsó oldalát. Minthogy fennáll a lehetősége annak, hogy a Hold felszíne alatt vízjég található, ezért teljes joggal bízhatunk abban, hogy az állandó emberi jelenlét a Holdon önfenntartó módon biztosítható. A Hold túlsó oldalán maga a Hold leárnyékolja a Föld felől érkező zavaró sugárzásokat, ezért ott ideális helyszínt találhatunk rádiócsillagászati obszervatóriumok elhelyezéséhez.

Ezt követően küldhetünk majd embereket a Marsra.

Már folyik azoknak a kisbolygóknak a kutatása, amelyek összeütközhetnek a Földdel, ki kell azonban fejleszteni valamilyen módszert, amellyel megváltoztathatjuk a Föld felé tartó kisbolygó pályáját, hogy ezáltal elkerüljük az ütközést.Az űreszközökre telepített műszerekkel (Hubble-űrtávcső, Chandra stb.) és a földi csillagvizsgálók távcsöveivel folytatjuk a Világegyetem átfogó kutatását. Ennek során számos váratlan felfedezés születhet, akár az sincs kizárva, hogy olyan, a Fölhöz hasonló méretű és típusú bolygókat találunk, amelyeknek a felszínén víz van, és a csillaguk körül a lakható zónában keringenek.

- Milyen kezdeményezéseket, lépéseket, intézkedéseket javasol a tudomány és a társadalom kapcsolatának megerősítésére?

- Nagyon fontosnak tartom a társadalom és a tudomány közötti kölcsönhatást. Csak a tudomány és a technika segíthet megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a társadalomnak a XXI. században szembe kell néznie. A tudomány azonban, ha hatékony akar lenni, nem nélkülözheti a társadalom politikai, erkölcsi és anyagi támogatását. A tudósoknak nemcsak kutatásaik témájáról és eredményeikről kell nyíltan beszélniük, hanem tudományterületük korlátairól is. Ennek a kommunikációnak az információs technológia a legfőbb eszköze, de a médiának és az oktatási rendszernek is részt kell benne vennie.Az elmúlt évtizedekben csökkent a természettudományok és a műszaki tudományok iránti érdeklődés, a legtehetségesebb diákok inkább jogot, közgazdaságtant vagy társadalomtudományokat tanultak. Egyik legfontosabb kezdeményezésként meg kell erősíteni a tudományos oktatást (matematika, fizika, kémia stb.) az általános iskolától az egyetemig minden szinten.

- Van-e javaslata a 2009. évi World Science Forum „fő üzenetére", üzeneteire?

- A „Tudomány Világfóruma 2009" egyik legfontosabb üzenetének úgy kell hangzania, hogy ha az emberiség túl akarja élni a XXI. századot, akkor a tudománynak és a technikának megoldásokat kell nyújtania arra, miként lehet kellő bölcsességgel úgy gazdálkodni a Föld erőforrásaival, hogy miközben új energiaforrásokat és élelmiszertermelő eljárásokat fejlesztünk ki, eközben mégis úrrá legyünk a környezetszennyezésen.

- Kik voltak azok a fontos személyek, akik érdemben befolyásolták szakmai életútját?

- Először a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban keltették fel az érdeklődésemet a tudomány és a technika iránt. A Faludi jó nevű állami iskola volt, a mai Berzsenyi Dániel Főiskolán márványtábla őrzi emlékét. A tanárainkra szeretettel emlékszem, főleg a matematika és fizika tanáraimra. Bár korábban a kémia is érdekelt, valószínűleg nekik köszönhetően fordult érdeklődésem a műszaki tudományok felé.A Faludiban érettségiztem 1946-ban, és ezután kezdtem meg mérnöki tanulmányaimat. A Budapesti Műszaki Egyetem (akkori nevén a József Nádor Műegyetem) kiváló, régi vágású professzorai (Pattantyús-Ábrahám Géza (általános géptan), Muttnyánszky Ádám (mechanika), Zigány Ferenc (ábrázoló geometria), Vörös Imre (gépelemek) és a többiek) kitűnően megtanították a tudomány alapjait. A tudomány és a technika iránti szeretetemre ugyancsak nagy hatással volt, hogy együtt dolgozhattam a későbbi Kazinczy László professzorral, Kazinczy, aki a szerszámgépekről adott elő, meghívott tanársegédnek. Egészen 1956-ig mint tanársegéd dolgoztam vele, több tankönyvet is írtunk kettesben.Az 1956-os forradalmat követően elhagytam Magyarországot. Először Amerikában is egy olyan táborba kerültünk, ahol a Magyarországról érkezőket gyűjtötték össze. Tudni kell, hogy az Egyesült Államok nem kevesebb, mint 38 ezer magyar menekültet fogadott be 56 után. Egy hét sem telt el, és felkereste a tábort Detroitból dr. Mieczyslaw G. Bekker a General Motors egyik mérnöke, hogy munkaerőt toborozzon. Ötünket azonnal fel is vett, noha jómagam akkor még egy szót sem tudtam angolul. Szerencsére ő azonban lengyel származású volt, és jól tudott németül. Először műszaki rajzolóként dolgoztam, de néhány hónap alatt az esti iskolában sikerült annyira megtanulnom angolul, hogy mérnöki beosztásba kerülhettem. Akkoriban fellendülőben volt az autóipar, sok mérnökre volt szükség, szívesen fogadták a Magyarországról érkező, képzett munkaerőt. Így aztán a kísérleti laboratóriumban eleinte többségben voltunk mi, magyarok.
Az Egyesült Államokban tehát Mieczyslaw G. Bekker vitt ki a menekülttáborból. Ezt követően egészen a nyugdíjazásáig együtt dolgoztam vele a General Motors kutatóintézetében. Ő alapozta meg a talajon való mozgásképesség tudományát, megszervezett ezen a területen egy még ma is létező tudományos társaságot. Terepjárók, lánctalpas járművek meghajtásával kapcsolatos alapkutatásokat végeztünk, elsősorban a hadsereg részére. Kísérleteket végeztünk, és próbáltuk a különböző meghajtásokat a különböző terepviszonyok esetére optimalizálni. Bevezetett a talajok és a jármű közötti kapcsolat vizsgálatának a titkaiba, ami végső soron elvezetett az Apollo-program során használt holdautó (LRV, Lunar Roving Vehicle) kifejlesztéséhez.

- Kire, mire legbüszkébb szakmai, tudományos teljesítményéből?

- A legizgalmasabb és a legtöbb elismerést hozó munkám az Apollo-program keretében az űrhajósok Holdon történő helyváltoztatását lehetővé tevő holdautó, a Lunar Rover vagy Lunar Roving Vehicle (LRV) fejlesztése volt. Ehhez tanulmányoznunk és értékelnünk kellett a Hold felszínét alkotó anyag tulajdonságait, az ottani fizikai körülményeket, jóllehet erről az első Holdra szállás előtt nem sokat tudtunk. Megelégedettséggel töltött el, hogy az Apollo-program után is tovább dolgozhattam a NASA-nak, és részt vehettem a marsjárók fejlesztésében, illetve a szerkezeteknek a Mars felszíni viszonyaira vonatkozó adatai kiértékelésében. Az e területeken szerzett több évtizedes tapasztalataim elismerését jelenti, hogy a jövő újabb Holdra szállásait célul kitűző Constellation program számára készülő új holdjárók családja kifejlesztésében folyamatosan tanácsadóként közreműködhetek.A NASA már a 60-as évek elején együttműködött a General Motors-szal. Egy kisebb, 50 kg-os, távirányítású holdjáró kifejlesztésén dolgoztunk, amelyet a Surveyor szondák vittek volna a Holdra. Végül azonban ez a terv nem valósult meg, de a Surveyor szondák által a holdfelszín fizikai viszonyairól gyűjtött információk nagyon hasznosnak bizonyultak a Rover tervezésénél.A szakemberek már a program kezdetén egyetértettek abban, hogy a Hold felderítésének tudományos céljait csak a holdfelszínen mozgó közlekedési eszközzel lehet teljesítni. A holdjármű tervezését, fejlesztését és gyártását a Boeing és a General Motors közös csoportja végezte, a NASA Marshall Űrközpont (Huntsville, Alabama) irányításával. Magának a kocsinak az elkészítése a Santa Barbarán (Kalifornia) dolgozó csoport feladata volt, míg az akkumulátorokért, a navigációs műszerekért, a hőszabályozó alrendszerekért és a beépítés feltételeinek a megteremtéséért a Boeing volt felelős. Én 1961 óta már a Santa Barbara-i részlegnél dolgoztam, így kezdettől fogva bekapcsolódtam ezekbe a munkákba.

Az Apollo-programban ennek ellenére eredetileg nem terveztek holdjárművet. Később azonban kiderült, hogy a holdkompon összehajtogatva elhelyezhető egy kb. 200 kg tömegű jármű, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a program végrehajtását. Elkészítettük a Rover 1:6 arányban kicsinyített, távirányítású makettjét, és azt elvittük Huntsville-be, ahol bemutattuk a Marshall Űrközpont akkori igazgatójának, Wernher von Braunnak. Sikerült von Braunt meggyőznünk. Ezután néhány héten belül a Boeing és a General Motors megbízást kapott a Lunar Rover megépítésére.

- Melyek voltak az LRV legfontosabb általános műszaki tulajdonságai?

Az autó hossza 3,1 m, szélessége 2,06 m, keréktávolsága 2,25 m, a talaj feletti szabad magassága 0,36 m. Az elvárások szerint két űrhajóst, teljes felszereléssel, tudományos műszereket és 40 kg kőzetet tudjon szállítani. Vagyis a hasznos teher 520 kg-ot tett ki a kocsi 208 kg-os önsúlyához képest, ez a 2,5-szeres arány kiváló érték. A legnehezebb feladat az volt, hogy a kocsit a holdkompon rendelkezésre álló szűk helyen összehajtogatva lehetett csak szállítani, az űrhajósoknak azonban a Holdon egyszerűen, különösebb erőfeszítés nélkül és ésszerűen rövid idő alatt „ki kellett hajtogatni" és menetkész állapotba helyezni.A kerék megtervezése is komoly kihívást jelentett. Ez egy egészen újszerű megoldású, különleges kerék, a Rover legjobban látható része, és emellett ez a kerék az én szabadalmam. Rengeteg kísérletet végeztünk, hogy melyik konstrukció felel meg leginkább a mostoha holdi körülményeknek.

- A Lunar Roverből összesen hat példány készült. Három a Holdon „parkol", de hol látható a többi?

- Valóban, a Holdon használt három példányt otthagyták, így azok most a Hadley-hegységben, a Descartes kráterben és a Taurus-Littrow alakzat vidékén állnak. Egy példányt a washingtoni Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeumban állítottak ki, egyet pedig a floridai Kennedy Űrközpont múzeumában láthatnak a látogatók. A hatodik autót különböző vidéki múzeumokban mutatják be, mindenfelé az Egyesült Államokban.

- Ön csak néhány évvel idősebb azoknál az űrhajósoknál, akik a Holdon a Lunar Rovert használták. Megfordult esetleg a fejében, hogy akár Ön is kipróbálhatná az autót a Holdon? Nem szeretett volna Ön is űrhajós lenni? Lett volna erre lehetősége egy a NASA-val alvállalkozói viszonyban álló cég munkatársának?

- Persze, fölmerült bennem a gondolat, hogy milyen izgalmas lenne kipróbálni az autót a Holdon. De sajnos erről szó sem lehetett. Ezek az Apollo-űrhajósok speciális berepülő pilóták volta, akiknek emellett mérnöki képesítésük volt. Kivéve az utolsó űrhajóst, Harrison Schmitt ugyanis szakképzett geológus volt, de neki is különleges kiképzésen kellett részt vennie, hogy a Holdra repülhessen. Meghatározott időtartamot sugárhajtású vadászgépen is pilótaként kellett repülnie. De végül is nagyon előnyös volt, hogy egy geológus is eljutott a Holdra, mert ő pontosan tudta, hogy milyen kőzeteket és talajmintákat érdemes összegyűjteni.Korábban Schmitt volt az, aki az alapvető geológiai ismeretekre tanította meg az Apollo-űrhajósokat, ugyanúgy, ahogy mi megtanítottuk őket a Rover kezelésére. De ahhoz, hogy valaki akkoriban űrhajós lehessen, berepülő pilótának kellett lennie, nekem viszont nem volt repülő képesítésem, ezért szóba sem jöhetett, hogy én is űrhajós legyek. Ma már persze más a helyzet, egészen mások az űrhajósokkal szemben támasztott fizikai követelmények, így civilek, tudományos kutatók, mérnökök is eljuthatnak a világűrbe.

- Miként alakult a pályája az Apollo-program után?

- Büszke vagyok arra is, hogy az Opel újonnan létesített spanyolországi gyárában kidolgozhattam az Opel Corsa termelési folyamatát és beindíthattam a gyártást. Amikor 1980-ban az Opelhez kerültem, a Corsa tervezése már be volt fejezve. Az én feladatom a gyártás, azon belül a minőségellenőrzés beindítása és megszervezése volt az Opel spanyolországi gyárában, Zaragozában. Ez magában foglalta egy laboratórium felállítását, a minőségi ellenőrök kiképzését, és a gyártás beindítását. Előbb Németországban voltam az Opelnél, majd 1982-ben én magam is Spanyolországba költöztem. Ezután kezdődött el a gyártás, először csak kis sorozatban, később, egyre növeltük a termelést, és amikor eljöttem Spanyolországból, akkor már két műszakban folyt a termelés, és napi 1200 autót gyártottunk. Spanyolországban a munkám mellett meghívott előadó voltam a Barcelonai Műszaki Egyetemen (Universidad Politécnica di Barcelona), ahol gépjármű-technológiai témában tartottam angol nyelvű előadásokat.Végül, de nem utolsósorban, miután a General Motorstól nyugdíjban mentem, lakóhelyem, Santa Barbara városa részére megterveztem és kifejlesztettem egy teljesen elektromos meghajtású autóbuszt - bár ez a munkám - akárcsak az Opel Corsa gyártásának megszervezése, nem kifejezetten a természettudományokhoz kapcsolódik, sokkal inkább mérnöki alkotás. Van egy kis, mérnöki szaktanácsadói cégem, ezen keresztül egyrészt bedolgoztam a NASA-nak az űrkutatással kapcsolatos munkáiba, emellett egy helyi vállalatnak besegítettem egy elektromos autóbusz megtervezésében. Ezeket a környezetkímélő, csendes, elektromos meghajtású járműveket Santa Barbara város üzemeltette, de később más városok is megvásárolták a rendszert. Van egy hibrid változata is, egy kis motorral, ami elektromos áramot fejleszt, föltölti az akkumulátort, és az hajtja meg a járművet. Magát az elektromos meghajtást, az erőátvitelt és a kocsi felfüggesztését is én terveztem.

- Megalkotta tehát az autótörténelemben a két végletet. Az első Földön kívüli autót, amelyiknek három méregdrága példányával hat ember néhány tucat kilométert utazott, igaz, hogy a Holdon. Ugyanakkor megalkotott egy igazi, népszerű, olcsó kisautót, amellyel emberek tízmilliói kilométerek billióit tették és teszik meg. Pusztán műszaki szemmel hogyan hasonlítaná össze a két kihívást?

- A holdjáró tervezése és megépítése, az ahhoz szükséges kutatásokkal, egészen más jellegű kihívás volt, mint egy nagy sorozatban készülő autó gyártásának a beindítása. Talán éppen ezért mind a két munkát nagyon élveztem. Csúcsteljesítménynek a holdjárót tekintem, de a kihívás mind a két munkában érdekes volt.

- És érzelmileg milyen a viszonya két alkotásához, a Lunar Roverhez és a Corsához?

- Érzelmileg a holdjáróhoz húz a szívem. Egészen más szemmel nézek fel a Holdra, mint azelőtt. Pontosan tudom azokat a pontokat, ahol a három Rover parkol. Talán valamikor turisták fogják meglátogatni azokat a helyeket. A Corsával kapcsolatban érzelmileg inkább az ottani spanyol, német és amerikai munkatársaimra gondolok vissza szeretettel.

- Mit szeretne még elérni, megvalósítani a pályáján?

- Életem hátralévő éveiben szeretnék továbbra is kapcsolatban maradni az űrkutatási programokkal, különösen azzal lennék elégedett, ha a részt vehetnék a NASA új Holdprogramja, a Constellation programjában.

Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



Legyél te az első aki hozzászól!