kissebb méretnagyobb méret   
Kolbe Gábor, 2010-01-16 08:23

„A léleknek nincsenek ősz hajszálai” - a szexológus válaszol

Bár egy hölgy esetében talán bárdolatlanságnak tűnik az életkor említése, dr. Lux Elvira esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tavaly töltötte be a nyolcvanat. Márpedig a nyolcvanas hölgyek főképpen az unokák, dédunokák kényeztetésével, az almás pite-sütögetéssel, és a Záray-Vámosi lemezek hallgatásával töltik mindennapjukat, legkevésbé sem náluk évtizedekkel fiatalabb embertársaik szexuális problémáinak elemzésével. Lux Elvira naptára azonban ma is tele van írva, időpontot csak örökölni lehet, egymásnak adják a kilincset a segítségre vágyók…

 


Mondta már valakinek azt: „Öreg a nénikéd!’’?

- Fiatalabb korban ez kérdés egyáltalán nem aktuális, egy bizonyos kor után már nem nagyon van oka az embernek, hogy ilyet mondjon. Én huszonkilenc éves koromban döbbentem rá, hogy ”vége a világnak”, rettenetesen zavart, hogy hamarosan hármassal kezdődik az életkoromat jelző szám. De aztán, ahogy teltek az esztendők, rájöttem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy kinek mi a foglalkozása. Azóta azt mondom, nekem az a dolgom, hogy okos legyek, nem pedig az, hogy szép. Egyébként pedig bele kell törődni, hogy a szépség és az ifjúság szavak közé nyugodtan egyenlőségjelet lehet tenni

Hogyan lett éppen szexuálpszichológus?

- Nem éppen ebbe az irányba indult az életem. Ózdon nőttem fel, és a középiskoláimat Egerben, az Angolkisasszonyoknál végeztem – nem olyan közeg, amely egy fiatal lányt a szexuálpszichológia felé terelgetne. Engem senki sem tanított ilyen dolgokra a családból sem, az apácákról nem is beszélve. Ráadásul ez a szakterület akkoriban – sőt, még sokáig – nem is létezett. Aztán elkezdtem az orvosi egyetemet, de őszintén megmondom, nem igazán ragadott magával ez a világ. Valahogy nem csíptem a fizikai testtel való bíbelődést. Egyáltalán nem éreztem magam jól, a patkányok boncolása közben egyre határozottabban kialakult bennem, hogy számomra nem erről szól a nóta. Ugyanakkor kisgyerekkorom óta a segíteni akarás ott dolgozott bennem, állandóan belekotnyeleskedtem a mások problémáiba. Sok évtizednek kellett eltelnie később, hogy kéretlenül ne akarjak segíteni. Ekkoriban azonban már sokkal inkább vonzott az, hogy mi az, ami a szervi hibákon túlmutatóan irányítja az embereket? Míg korábban a test reparálása az orvosok, a lélek gyógyítása pedig az egyház kompetenciájába tartozott, a második világháború után, egészen hatvanas évek elejéig a pszichológia – mint minden olyan dolog, ami nem materiális alapokon magyaráztatott – csaknem tiltott tudománynak számított, jellemző, hogy csak 1963-ban indult az első pszichológusképzés Magyarországon. Ekkor félbehagytam az orvosit, és a Bölcsészkaron szereztem diplomát 1969-ben.

Ekkor már szexuálpszichológusként?

- Nem, akkor még nem létezett ilyen. Diploma után a Semmelweis egyetem Nőgyógyászati Klinikájára kerültem, mint pályakezdő pszichológus…

Tudatos döntés volt?

- Dehogy volt tudatos! Amikor döntenem kellet volna, hogy hová is menjek, sokáig bizonytalankodtam. Két lehetséges klinika jöhetett szóba, és igazából nem tudtam dönteni. Végül a velem szemben ülő munkaügyis kolléga megunta a tehetetlenségemet, és megkérdezte: hol lakom? Mondom, a Hegyalja úton. Mire ő: akkor menjen a nőgyógyászatra, a Baross utcába, az közelebb van a lakásához… Ez volt a döntő szempont. Más kérdés, hogy később ráébredtem: a szülészet az egyetlen orvosi terület, amelyik az életre koncentrál, és nem a halállal küzd.

Nos, odakerültem a női klinikára, mint frissen végzett pszichológus, és mivel még erősen kialakulatlan volt minden, sem én nem tudtam, mit kezdjek magammal, sem a klinikán nem tudták, mit is kezdjenek velem. Az orvoslást ekkoriban még igencsak vulgármaterialista szemlélettel végezték, és nekem kifejezetten jót tett ebből a szempontból az orvosegyetemen eltöltött időszak. Pszichológusként ugyanis rendelkeztem némi „szakmai intelligenciával”, és ez sokat segített az orvosokkal való kapcsolatteremtésben.

Lassan, apró lépésenként alakult ki végül is, hogy miben tudok hozzátenni a klinika munkájához. Nagyon élveztem, mert bár nehéz volt az út, rájöttem, hogy én szeretem az úttörést. Ahogy egy klasszikus mondás tartja: ott lehet eredményt elérni, ahol még más nem járt… Rengeteget beszélgettem a klinikára beutalt nőkkel, és ezekből a beszélgetésekből állt össze egyre részletesebben egy kép, és tulajdonképpen így alakult ki ebben az időszakban a szexuálpszichológia, mint tudományág.

Az egyetemi évek, és a klinikán eltöltött időszak alatt mindenestre megtanultam a legfontosabb dolgot: immáron negyven éve kérdezek és hallgatok…

Ez lenne a szexuálpszichológia lényege?

- Ez a pszichológia lényege. Az egyes esetek összességéből lehet csak levonni következtetéseket, és az a terápiás kezelés milyenségében is szerepet játszik. A lényeg, hogy a páciensnek kell kimondani a kulcsszavakat, a pszichológus csak rávezetheti őt a helyes útra. Addig kell gyötörni, amíg nem jön számára az úgynevezett „aha! – élmény”

A Nőgyógyászati Klinikán rengeteg esetben derült ki, hogy a szervinek vélt problémák, a meddőség, a kielégületlenség mögött pszichés motiváció van. Éppen ezért szépen lassan a munkám fő iránya a meddőség, és ennek lelki háttere lett. Ma is főleg ezzel foglalkozom

Ön volt az első, aki a sajtóban szexuálpszichológusként megjelent?

- Bizonyos szempontból igen. Veres Pali volt igazából az első ezen a téren, de róla tudni kell, hogy ő valójában újságíró volt, aki már zsurnalisztaként végezte el az orvosi egyetemet, de soha nem praktizált. Az első szexuálpszichológiai témájú írás 1972 januárjában, vagy februárjában jelent meg a Nők Lapjában, és hogy a kérdés mennyire aktuális volt, mi sem bizonyítja, mint hogy elkezdtek özönleni a levelek. Ekkor derült ki, hogy a szexualitásnak nincs igazi nomenklatúrája, a nemiséggel kapcsolatos kifejezések átmentek az obszcenitásba.

Később, míg Veres Pali a Magyar Ifjúságban, én a Pajtás újságban kaptam egy kétoldalas rovatot, ahová az olvasók megírhatták kérdéseiket. Persze ezek a kérdések az esetek többségében az olvasók életkorának megfelelő „Mit tegyek?” kategóriába tartoztak, de azt hiszem, hogy a másfél év alatt beérkező tizenötezer levél is jelzi, mekkora igény volt erre a szakterületre. Ugyanakkor elképesztő energiát emésztett fel a megválaszolásuk, hiszen azt nem tehettük meg, hogy azokkal a kérdésekkel, amik nem kerültek a lapba, de névvel, címmel érkeztek, ne válaszoljunk. Némiképp egyszerűsítette a helyzetet, hogy a fiatalokat nagyjából ugyanaz a problémakör foglalkoztatta, így – ma már elárulhatom – készítettem sablonleveleket, amiket a szerkesztőségi titkárnő nagyüzemben gépelt tucatszám, hétről hétre… Végül éppen ezért szálltam ki ebből, mert egyszerűen nem fért bele az időmbe ez a fajta munka.

Pedig az érdeklődés azt mutatta, volt igény rá…

A mai napig válaszolok meg olvasói kérdéseket két internetes portálon…

Változtak az idővel az olvasók szexuálpszichológiai problémái?

- Miért változtak volna? Ezek a problémák alapvetően életkori kategóriákon belül állandóak. Hiszen a pszichés eredetű blokkok esetében a gondok abból erednek, hogy az egyén önértékelése irreális. Az emberek nagy része valamilyen szempontból túl-, vagy alulértékeli magát. Az mindenesetre elképesztő, hogy mennyire nem ismerik saját magukat.

De azt is hozzá kell tenni, hogy nem csak a kérdések, de a válaszok, a megoldások területén sincs változás. Rá kell döbbenteni a pácienseket, hogy értékelni, önmagunkat mérni csak az átlaghoz viszonyítva szabad. Az első könyvem, a „Szexuálpszichológia” alig tíz esztendei praktizálás után, 1980-ban jelent meg – megjegyzem egyáltalán nem akartam megírni, azt se tudtam, tudok-e írni egyáltalán… Aztán miközben dolgoztam rajta, szép lassan hatszor írtam át teljesen, mire elnyerte a végleges formáját. A második kötetemnek, a „Női szerepek”-nek most jelenik meg a negyedik kiadása. Kérdezte a kiadó, akarok-e rajta valamit változtatni. Gyakorlatilag nem kellett. Természetesen néhány rész kimaradt, de csak azért, mert aktualitását vesztette. Akkoriban például még nem adták oda az anyukának az újszülöttet azonnal, és ezt fontos problémaként említettem a könyvben, csakúgy, mint az apás szülés kérdését. Szerencsére ezek a megoldások mára már mindennapossá váltak, így az új kiadásban már nem szerepelnek majd. Egyébként azt a két témát munkásságom legnagyobb elért eredményei közé sorolom.

Ír még újabb könyveket?

- Az infarktusom után még írtam két kötetet, a „Hát még nekem…” és az „Anyának születtem?” megjelenése óta már nem. Néha érkezik egy-egy felkérés, de azt hiszem, az eddig megjelent könyveimben mindent elmondtam, amit el lehet. Egy könyvet szerettem volna még megírni, amit óvodás koromban kezdtem, de azt már mások írják.

Óvodás korában könyvet írt?

- Mint már említettem, Ózdon születtem, és egy kis bányatelepen gyerekeskedtem, és akkoriban arrafelé a telepi bolt volt az asszonyok találkozóhelye, a házimunka után szépen felöltözve ott éltek társasági életet. Egyik nap egy suttogva lezajlott beszélgetésből két szó ütötte meg a fülem: „Rókus kórház”. A „kórház” szóról se tudtam mi az, a „Rókus” pedig olyan misztikusan hangzott, hogy otthon, a kis babaházamban – amit megmaradt építőanyagból a kertben a budi és a disznóól között ütöttek össze nekem – elővettem egy tollat és egy kockás füzetet, hogy most megírom a „Rókus kórház regénye” című könyvemet. Mikor nekifogtam volna, akkor döbbentem rá, hogy óvodásként még nem tudok írni… Nos, arra gondoltam, most megírom, ami akkor félbe maradt, de ez a könyv rólam, az életemről fog szólni. Aztán úgy alakult, hogy a rólam szóló kötetet már megírták, írják mások…

Naptára szinte teljesen tele van, új páciensként szinte lehetetlen bekerülni Önhöz. Vannak-e ötvenen túli páciensei, illetve ennek a korosztálynak vannak-e speciális problémái?

- A munkám során az utóbbi időben főképpen a pszichés eredetű meddőség kérdésével foglalkozom, és nagyszerű érzés, amikor a több éve hiába próbálkozó házaspárok hozzák megmutatni az gyermeket, mint a kis Jézust a templomba. Ez maga a csoda.

Ugyanakkor, ahogy magam is korosodom, bizonyos szempontból a pácienseim is velem idősödnek. Egy pszichológusról a betegnek mindig kell, legyen egy képe, ami meghatározza a kommunikáció módját. Ez egyfajta szerepjáték, ahol én mondjuk, lehetek a nővér, vagy az anya. Azonban így nyolcvan felett egy tizenéves fiú már nem tud szerepet kreálni nekem, így az egész együttműködés válik nehézkessé, ez pedig az eredményesség rovására megy. Volt viszont még 95 esztendős férfipáciensem is. Az életkor csak egy dolog, a léleknek nincsenek ősz hajszálai!

Visszatérve az ötven felettiek szexuálpszichológiai problémáira: az alapkérdés ugyanaz, mint a fiatalabbaknál: az önértékelés. Ráadásul a klimax korszakában ez sokkal fokozottabban jelentkezik, sokkal nagyobbnak érzik a veszélyt. A nők úgy gondolják, már nem nők többé, szoronganak, hogy elhagyják őket a férfiak…

Mit tanácsol ilyenkor?

- Én hiszek abban, hogy minden kapcsolatot nő vezérel. És manapság igen komoly aránytévesztésben vannak a hölgyek. Ha nem tudja megtanulni az évek során, hogy hány merőkanál leves kell a férfinak, ami se nem kevés, se nem sok, hanem pont elég, akkor úgy kell neki. Minek abba tölteni a palacsintát, aki már dugig van vele? A mai szexualitás egyik fő problémája, hogy a feleknek nem kell megharcolni érte! Egyébként pedig a tiltott gyümölcs sokkal édesebb!



Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



Anonymus 2011-12-25_18:14:50_#2

cheap tiffany bracelet
tiffany bracelet heart
tiffany and co bracelets
tiffany rings
tiffany rings engagement
.

Return tickets are definitely inexpensive as opposed to one-way ticket.Even for everybody who is not clear on how long you are going to stay produce reservations just in case.Many companies give you travel advice on when and how should arrange flights.You can always call your online travel representative and alter or cancel a reservation.This will be a cheaper way of traveling as an alternative for making last-minute a reservation which usually become expensive to suit one's circumstances.But again you need to be extra careful with this regard to boot because a number of last-minute special offers have at present been added onto many air carriers travel arrangements to make certain that people may take advantage of this inexpensive style of traveling



Anonymus 2010-09-03_18:49:39_#1

Minden kornak meg van a szépsége!
Öreg a nénikéd valóban!!!!!!!!!!!!!