Kovács Hédi, 2010-12-06 17:05

A matétök

Milyen jó ha az ember lányának van egy „fő-oskolás” gyereke.

Először is mert rengeteg öröm a gyerek, kortól és nemtől függetlenül. Másodszor milyen öröm az anyának, amikor a zoknik arzenáljában elveszve, azokat párosítva, rá gondolhat!

Ha pátosszal szeretném elővezetni kis írásom témáját: …. és eljövel az ajándékozás ideje…….

Itt állok a nem túl masszív anyagi hátteremmel, de lelkesen és hurráhangulatot generálva!

Ajándékozni öröm! Így hát egy óvatlan pillanatban megkérdem a gyereket, mire fáj a foga. Komoly választ persze nem várok, mert ahhoz a rendelkezésre álló pénztárca tartalma nem elegendő, másrészről meg, - Atyaúristen nehogy fájni kezdjen a foga, mert az aztán tényleg egy vagyon lenne!

Nosztalgikus, Jókai téri karácsonyi vásárra való ődöngésünk közepette, valahol a Körút és a Jókai utca között odamormolta, ahogy szokta halkan, motyogva , hogy „ MATÉTÖK”.

Először fel se figyeltem, mert örökké úgy beszél, hogy alig érteni, gondoltam valamit megint ócsárol. Időnként megmutatja erős kritikai érzékét a világgal szemben, így hát nem is figyeltem oda.

Nem hagyta annyiban, megint mondta: MATÉTÖK.

Ekkor arra gondoltam, hogy érdekesen ragoz ez a gyerek, de vajon mit! Matekról szó se eshet annyira rühelli.

Esetleg tegnap is volt ez a nem tudom mi és holnap is lesz, de ma konkrétan TÉTÖK?

Matatok? Ezt mondta volna? De miért mondja ezt nekem a Jókai utca sarkán? Eszembe jutott a Laár pour L’art általam oly nagyon kedvelt vidám jelenete, melyben a bemondóversenyre be sem jutott bemondójelölteket mutatják be, és közülük is a kedvenc, a vidékies akcentussal, bajszát pödrő, aki imígyen szólalt meg a helyi híreket felolvasva: „ Kiöntött a Tiszaszipi… Téjröttöttö…téjröttötttö….”

Mi van? A gyerekem tájszól, de milyen indíttatástól vezérelve?

MATÉTÖK. Esetleg ez egy felszólítás lenne, amit nekem címez? Na de mit kellene csinálnom?

Látva irdatlan értetlenségemet odavetette a foga hegyéről: „A Maté tök, egy edény aból lehet inni a matét.’

Arra gondoltam hirtelen, Istenem milyen alpári és műveletlen lúd vagyok én, csak gágogok – Vagy hápogok? Jajj, ez az urbánus élet! - itt a Körút és a Jókai utca környékén, és annyit sem tudok, hogy a matétök egy edény, és hogy abból isznak a népek jóféle matét.

Mostanra tehát tudom miféle cucc ez a maté. Lássuk mit lehet megtudni róla az interneten:

Egy örökzöld pálmafajta, a llex paraguariensis szárított leveleiből és ágaiból készítik. E teafajta népszerűsége Argentínában, Paraguayban, Uruguayban és Brazília déli részén kiemelkedő. A leveleket -külön erre a célra válogatott- fafajták parázsán pirítják, így aktiválva bennük az aromaspektrumot meghatározó enzimeket. Ezt több fázisú száríás, majd aprítás követi. Elsőként az 1500-as években olyan Dél-Amerikában használatos indián italként kelt híre, mely csökkenti az éhséget, szomjúságot és fáradtságot. Csökkenti az éhségérzetet, fokozza a méregtelenítő folyamatok hatékonyságát. Hozzájárul a kiegyensúlyozott testi-szellemi felfrissüléshez. A dél-amerikai őserdőkben honos maté évszázadok óta az őslakosok kedvelt teanövénye. Élénkítő és méregtelenítő hatását klinikai vizsgálatokkal is bizonyították, fogyasztása plusz energiához juttatja a szervezetet és növeli mentális teljesítőképességet. A maté az asztma, az elhízás, a székrekedés és a depresszió kezelésében is hasznos. Hatóanyaga, a matein mellékhatások nélkül felélénkít, fogyaszthatod kávé vagy zöld tea helyett is..

Eszembe jut a Pillangó című film, és benne Steve McQueen, aki láttán maté nélkül is heves szívdobogás fogott el, mindenesetre, a filmben egy őserdei futás alkalmával, az előtte haladó indiántól egy zöld levelet kapott, azt megette és ezzel hosszú kilométereket volt képes üldözői elől futni még. Hahh! Talán maté volt?

Mindenesetre lelki szemeim előtt ott állok, amint frissen és vidáman taposom a kilométereket a szobámban jelenleg ruhaszárítóként használatos taposógépen. Semmi lihegés, szemkigúvadás, oxigénhiányos kivörösödés, és izomgyengeség. Csak megiszom egy kis töknyi matét és zutty! Vágtatok, mint Paavo Nurmi a valaha volt finn vágtázó.

Eközben az alakom fantasztikus méretetek ölt, de neeeem, nem abban az értelemben, hanem egy másik értelemben! Csodás derék, izmos lábak, kerek fenék, akár n. évvel ezelőtt.

Lelki szemeim előtt én csak vágtatok bele az éjszakába, bár egy helyben állok, de már gondolatban elhagyom Európát, igen már a vízen járok, loholok a tengereken át az óceánon, Jesszusom már megint ott vagyok… elérem Darwint…... egek, futok át a vörös homokon, a sziklás tájon át, hahh már látom a Kék hegyek vonulatát és áááá megérkeztem iderohantam Sydney-be.

Ott lihegek a Circular Quay-en a kikötők kikötőjében, a napsugár megcsillan a vízen, óóó de romantikus, látom a hidat a hidak hídját, …jéééé most is hallani a didgeridoo hangját, ahogyan fújja egy őslakos pacák a lelkes turista közönségnek, …..már éppen leülnék, hogy egy kicsit megpihenjek, amikor…. nem hagy a lábam… a fene azt a matét, és már megint lódulok …Egek…már újra a Kék hegyek, jajjjajj elhagytam Darwint, Indonézia partjainál loholok, ….hahhh már Európában vagyok megint, óóóó mi ez az ismerős utca, ,, úúú de nagyot zuttyantam, kemény ez a pedál, áááá hát újra itthon vagyok, már megint az a fránya gép….

Ma nem iszom több maté teát, egész elfáradtam ebbe a futkosásba…..

Épp itt tartok, mikor a málén mélázó gyermekem felteszi a kérdést:” Na akkor kapok egy matétököt?”

Mi lehet a válasz?

„Édes fiam, csak semmi tökölés, nem akarom, hogy tökkelütött légy, töketlen ember az, aki nem kap egy töknyi maté után! Naná, hogy veszek!”