kissebb méretnagyobb méret   
Peredi Ágnes, 2011-01-23 15:58

Szerte nézet(t)

Sok rosszkedvű embernek lett jó kedve az Örkény Színház estjén, amelyet a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendeztek. Az aznapra tervezett előadás betegség miatt elmaradt volna, de nem hagyták elveszni az estét és a gondolatot, hogy ünnep van, és egy különleges programot varázsoltak a színpadra és a szívekbe, agyakba Szerte nézet(t) címmel.

 


Az egész társulat szerepelt azon a különleges estén. Mácsai Pál igazgató, a rá jellemző könnyed eleganciával beszélt a színpadon a közönséghez, beszélgetőtársként, a színházról, a társulatról, a nap fontosságáról – pátosz nélkül – tisztelettel, és tiszteletet keltve. Fiatal színészek és színésznők léptek elő, mutattak be ismert és ismeretlen műveket. A Meseautó híres dalát, olyan fanyar iróniával Kerekes Évától, amire vastaps volt a válasz. Megszólalt egy levél Nemecsek Ernőhöz, születésének századik évfordulóján, benne a huszadik századdal Nemecsek Ernő tisztaságát idézve – Geszti Péter tollából. Végighallgathattuk Csuja Imrétől először egyben Babits Jónás könyvét. És az Egy szerelem három éjszakájából Melitta búcsúját, amely még ma is Sennyei Vera hangján szól legbelül.

És megismerhettük Györgyit, azt a színházi gépírót és titkárt, aki hajdan Pünkösti Andor – a mai Örkény, egykor Madách Színház megteremtője –, számára gépelt, akit ’44-ben a színházi emberek bujtattak, díszletek, jelmezek között és a Vígszínház kupolájában, s aki ma ott ült a második sorban. Felállt egy pillanatra, hiszen az igazgató kérte, és a közönség tomboló ovációval tapsolta meg őt, és mindazt, amit ő, a létével jelent.

Gálffi Lászlóról is megtudtuk, hogy a szabadságharc egyik Nagyváradon kivégzett hőse családjából származik, és máig őrzi a hajdani Gálffi Mihály bátorságának emlékét.

Pogány Judit mesélt a Kaposvári Színház világáról, megszületéséről, híres előadásairól. Darvas Ferenc zongorázott. A szokásos fehér ingben, csak szerényen meghúzódó hangzásokkal kísérve az estet. De egyszer csak megszólalt az önálló zongoraművész, aki Bartókot játszott, úgy, hogy bármely hangversenyteremben ünnepelnék.

Elhangzott a Himnusz is – végtére azért ez a Magyar Kultúra Napja, hogy a Himnusz születésére emlékezzenek a maiak. A versre, amely nem is olyan rosszkedvű, mint sokan mondják, hiszen nem csak a sok bánat van benne, hanem a fohász hogy

„Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”

Azon az estén valóban jelen volt a magyar kultúra, nemesen, elegánsan, a színpadon és a nézőtéren is.

(A képen Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója)



Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



Legyél te az első aki hozzászól!