kissebb méretnagyobb méret   
Kerényi Péter, 2011-03-18 22:16

Az öldöklés istene

Akár akarja, akár nem,mindenki  hazavisz belőle valamit. Nem biztos, hogy ugyanazt, amit hozott. De egy dolog bizonyos. Az este végére mindenki számára világos, hogy létezik és jelen van életünkben az öldöklés istene.

 


Végy két házaspárt, egy-egy gyerekkel. Az egyik gyerek bántotta a másikat, az egyik szülőpár ellátogat hát a másikhoz, hogy elnézést kérjen gyermeke viselkedése miatt. Látszólag erről szól Yasmina Reza „Az öldöklés istene” című darabja, amelyet nagy sikerrel játszanak a Vígszínházban.

Hogyan lehet ebből a végtelenül hétköznapi helyzetből egy szórakoztatással, mosollyal és feszültséggel teli színdarabot írni? Nos ez csak az első pillanatban rejtély. Valószínűleg elég, ha a szerző rendelkezik némi élettapasztalattal, megfigyelő képességgel és előhozza szereplőiből azokat a helyzeteket és reakciókat, amelyek feltehetően ott rejtőznek mindannyiunkban. A kisebb-nagyobb sérelmek, a hétköznapi fájdalmak, a kimondatlan elégedetlenségek, apró-cseprőnek tűnő, de valójában életfontosságú ügyeink, amelyek eltörpülnek a mindennapi rohanásban és taposómalomban. De legyünk csak egy délutánra „összezárva” szembesüljünk azzal, ahogy minket látnak és fókuszáljunk mindarra, amit mi látunk. Lehet, hogy erre mondják, hogy cseppben a tenger. Cselekmény nincs, nem történik semmi és mégis minden megtörténik. Négy szereplő színpadra lép este 7-kor és 9-ig – két órán át – 20 másodpercnél hosszabb időre egyikük sem hagyja el a színpadot. Szünet nélkül ébren tartják a figyelmünket, gondolkodnak és elgondolkoztatnak, nevetnek és nevettetnek ingerültek lesznek és felingerelnek. Vannak percek, amikor talán abban sem lehetünk biztosak, hogy mi magunk nem éppen egy hasonló „fellépésről” érkeztünk megpihenni, szórakozni és okulni a nézőtérre.

Nagyszerű színészi alakítások. Börcsök Enikő, Epres Attila, Eszenyi Enikő és Kern András érzi és néha élvezi, hogy megmutathat nekünk a nézőknek valamit, amit jól ismerünk, ami nem újdonság. Az újdonság talán csak az, hogy váratlanul szembesülünk vele.

Izgalmas darab, az eseménytelen hétköznapok eseménydús időtlen és még csak földrajzilag sem lokalizálható konfliktusaival.

A darab végén még csak nem is gördül le a függöny. Tapsolunk, mert eltalált minket az író üzenete. De nincs vége. Mindenki akár akarja, akár nem hazavisz belőle valamit. Nem biztos, hogy ugyanazt, amit hozott. De egy dolog bizonyos. Az este végére mindenki számára világos, hogy létezik és jelen van életünkben az öldöklés istene.



Eddigi hozzászólások

Hozzászólok

Amennyiben szeretnél hozzászólni, registrálj és jelentkezz be oldalunkra!



Legyél te az első aki hozzászól!